Rossz döntést hoztam tizennyolc évvel ezelőtt. Mit tehetnék most, ötvenen jóval túl?

"Látszik, hogy a válaszadók többség vagy tudatlan gyökerekből, vagy tinikből áll."

Én leginkább csak egyet látok. Ő viszont nagyon be van sózva.

Szintén zenész?

Egyébként el nem tudom képzelni hogyan képes bárki is sajnálni egy nőt, aki becsapta, megcsalta a férjét és otthagyta a gyerekét.

Az ilyen max azt érdemli, hogy leköpjék, nem hogy babusgassák meg tanácsokkal lássák el.

24: te hülye vagy, ha nem tűnt volna fel senki se sajnálta a kérdezőt, de ahogy fentebb is írták nem ítélkezést kért a kérdező, hanem tanácsot.

És egyébként megnézném, hogy a válaszadók közül, akik itt megannyian ítélkeztek ti közületek hányan voltak mindig is hűségesek és hányan nem dőltetek be üres ígéreteknek.

Aztán gondolom nem díszből nevelte az apa a lányát, az "otthagytam a gyermekemet" mögött nem feltétlenül az áll, hogy a gyerektől is elvált, és a büdös életbe soha nem foglalkozott a kérdező a 20 év alatt a gyermekével, vagy épp rá se nézett. Az apától vált el. Ja, tudom itt egy nő se vált el se, sőt egy pasas se. Mi a problémátok? Hogy így döntött nem az anya nevelte a gyermeket, hanem az apa? Honnét a jó büdös francból tudjátok, hogy miért döntöttek így akkor inkább? De mindenkinek nagyon grat! / Mielőtt kitalálnátok ilyesmi közös döntés alapján történik. De ez gondolom senkinek se jutott el az agyáig. /