Milyen volt a gyerekkorod?

"20-as vagyok. 0% ? Irigykedjetek csak. :)"

Neked üldözési mániád van.

Ki a fa.... érdekel, hogy te mibe csöppentél bele?

Nem fogod fel, hogy itt nem csak a hozzászólók pontozhatnak fel, vagy le????

Kicsit el vagy szállva magadtól.

Most azt hiszed, hogy aki csóró volt gyerekkorában, vagy/és alkoholisták voltak a szülei, vagy verték őket, vagy még rosszabb, azok ide jönnek és lepontoznak?

Nem érted, hogy azok akik ezt átélték azok már gyerekkorukban is "felnőttek" voltak?

Most ha valakivel szóváltásba keveredsz az utcán, és másnap elcsúszol egy banánhéjon akkor az a rögeszméd, hogy az a valaki telerakta az utcát banánhéjjal, hogy elessél benne?

Szerintem szállj le a földre!

Csak te hiszed azt, hogy több vagy azért mert neked mindent megadtak/megadnak, és ezzel kérkedni akarsz, de hidd el senkit nem érdekel.

Nagyon nagyon nagyon jó. Nálunk a családban mindenki együtt van, nem volt soha válás, semmi balhé, nem alkoholista/drogos senki, szeretjük egymást mindannyian, mindenki rendezett körülmények között él, van munkája, stabil helyzete. Egy ilyen családba öröm beszületni. A szüleimhez meg pláne. Egyetlen gyerekük vagyok. Borzasztóan szerettek, szeretnek, most 20 éves fejjel is. Mindenem megvolt, semmiben nem szenvedtem hiányt, mindent megadtak nekem erőn felül is. Bölcsibe sem kellett járnom, mert anya otthon volt velem, sőt iskolás koromig, szóval sokszor oviba sem mentem, mert vele szerettem programozni, mentünk mindig mindenfelé, vagy épp otthon játszottunk álló nap vele is, apával is. Bármit megtettek értem. Soha egyetlen pofont nem kaptam, bár jó gyerek voltam attól függetlenül, hogy könnyű, szép, gazdag gyerekkorom volt. Tiszteletre, erkölcsre is tanítottak, nem lettem elkényeztetett nő, aki nem tudja a dolgok értékét, fontosságát. A mai napig egyébként sokkal inkább baráti a viszony köztünk, sokkal szívesebben járok el velük még most is bárhová, mint a haverokkal. Szórakozunk, hülyéskedünk, a tisztelet persze megvan. A mai napig támogatnak mindenben, ahol csak tudnak, nem mondják meg, mit csináljak, nem emlegetik életem nagy hibáit hetekig, hónapokig, nem hordanak el mindennek, pedig azért az utóbbi 1-2 év évben rászolgáltam volna, csináltam bődületes őrültségeket...

Szóval abszolút nem tudnék panaszkodni, és nem is tehetném, mindenkinek ilyen jó gyerekkort kívánok.

Most élem a gyerekkorom,nagyon jó.Szüleim Ausztriában dolgoznak,ergo van pénzünk.iPhoneom van,márkás ruháim,márkás cuccaim,külföldre járunk nyaralni,még ősszel is megyünk,amit szeretnék,azt megkapom.

DE

Ehhez hozzátartozik:

-hogy az osztály egyik legjobb tanulója vagyok

-mindent megteszek a jó jegyekért

-nem cigizek,drogozok,iszok

-nem maradok ki éjjel 1ig

13/L

Nekem elég érdekes gyerekkorom volt.

Egész sokáig visszahúzódó, de kreativitást nem mellőző személyiség voltam. A kreativitás megmaradt és már nyitottabb vagyok a többi ember felé.

Apám vállalkozó, ezért volt ideje alkoholizálni.

A harmadik epilepsziás rohama és 1 hónap zárt osztályon töltött elvonó után ismét alkoholizál, de észrevehetően kevesebbet. Régen voltak veszekedések, de mostanság csak pár összeszólalkozás van ő és édesanyám között.

Régen is csak ők veszekedtek, de ez olyan hullámzó jelenség volt, mert voltak nyugodtabb évek hónapok is.

Anyám persze a védelmünkre(én és a bátyám) kelt olykor, amikor kellett.

Anyám az ő anyjától örökölte a jótétlélek tulajdonságát.

(Anyám testvérei nem élnek már és az idióta apja sem, nem ismertem őket)

Ahogy fokozatosan kezdtem magamra találni, úgy csökkentek a konfliktusok itthon.

Ez olyan dolog amit már szinte élvezek: látni ahogy megváltozik a légkör körülöttem.

Most 21 vagyok és F.

Az általános iskolába voltak remek osztálytársaim és egy-két idióta beállítottságú(kvázi tudatlan) egyén aki piszkált. Most már sejtem hogy sok szeretet mellé kevés nevelést kaptak - haragudni nem tudok rájuk, inkább nekik lehet utólag bűntudatuk.

Az osztályom az általánosban egész jó volt, eljutottunk sok helyre a kirándulások keretén belül. (A kirándulásokra szülők is jöhettek - na ez külön élmény volt nekik is :) )

4-es közeli átlag jegyem volt. Magatartás többnyire 5.

A szakmunkás iskola igen jó és emlékezetes élmény volt.

Jó tanárok és az osztály kemény magja akivel jó barátságban voltam. Itt nem mentünk igazán kirándulni, de a nyári gyakorlat és a gyakorlati napok felejthetetlen élményeket nyújtottak.

Itt még jobban éreztem magam mint általánosban.

Ezek után jött az utolsó fázis az érettségi esti tagozaton.

Na ez még a szakmunkásnál is jobb közegben történt.

Jó pár új barát és kapcsolat alakult ki.

Így sikeres vizsgák után végre szabad vagyok.

Van egy családi vállalkozásunk amit idővel én viszek tovább. Van mit tanulni hozzá, megy úgy mindenből általában.

Összefoglalva egy változatos gyerekkorom volt, olykor sok feszültséggel, de annyira nem volt megkötve a kezem, csak az a pár komolyabb értelmetlen szülői vita volt nagyon zavaró.

Voltam nagyon rossz kedélyállapotban sokszor, de egészségileg rendben voltam, az aszthmát leszámítva.

Az aszthmával kapcsolatban: mondhatni faképnél hagytam a magándokit, mert rájöttem hogy a gyógyszerek tartanak szinten.

Plusz ahogy félelmeim halványulnak, úgy halványul az allergiám is - micsoda lélekemelő összefüggés. :)

Még annyit, hogy a mélypontról nagyrészt az internet sokszínű forrásai segítettek ki. Rengeteg oldalt kellett átrágni ahhoz hogy megértsem az élet alapszabályait.