Milyen volt a gyerekkorod?

Nagyon jó. A 70-es években még nem volt válságban az ország. Egy csendes faluban éltem szélső házban, szomszédmentes helyen. Az a ház a villanyon kívül rezsimentes is volt. Két fúrt kút látta el kristálytiszta és korlátlan mennyiségű vízzel. Körülöttem végtelennek tűnő élettér, ami a kamaszkori motorozásnak is végtelennek tűnt. Rengeteg házimacskánk volt, mindegyik szelíd. A kertben nyaranta sok paradicsomot ehettem, retket, karalábét, mindent ami csak honos volt idehaza. Kamaszkoromban a legszebb lányokkal motoroztam a kb. 10 km-es körzetben. A virágzó háztáji gazdaság jólétet biztosított. A sok tojástól kicsattanó volt az egészségem.

Aztán egyetemista lettem és egyben városi lakásba költöztem és ekkor azt vettem észre hogy az a mesevilág is véget ért. De nem csak az elköltözés miatt, hanem az ország is teljesen más lett. A városi lakásban úgy érzem hogy csak mások profitját termelő biorobot vagyok ha rezsit fizetek a nagy semmiért. Itt az élet csak munkából és rohanásból áll és nem hogy élni nincs idő, de még a saját egészségemre sem jut annyi idő amennyit jónak látnák. Még szerencse hogy még megvan az a szülői ház, amibe vissza is akarok költözni. Ahányszor csak belépek az udvarán és a házba, azonnal jókedvem lesz és ha nincs ott más akkor vidám nótára gyújtok és repülnék a jókedvtől. Csábító a városi élet, a nyüzsgés, a sok bolt, a kényelem, stb. De valahogy mégesem olyan egészséges a léleknek sem meg a szennyezett levegő sem. Bár ha fejlett ország lennénk amilyen például Ausztria, akkor lehet hogy jobb véleményem lenne a városról is.