SOS Mit csinálnátok egy ilyen apával? Valakinek volt már ilyen esete mit csináltatok?

17 éves lány vagyok. Beteg vagyok és épp feküdtem és néztem a tv-t és berontott mint az állat és elkezdte ,hogy megint tele dobáltad a szemetest a szalvétákkal a fürdőbe. Én meg mondtam ,hogy nem igaz valaki más volt nem is voltam a fürdőben meg minden a szalvétákat meg az én szobában lévő kukába dobom.Arra elkezdett kiabálni ,hogy hazudok meg ilyeneket és ,hogy ha mégegyszer megszólalok széttépi a pofámat. Aztán sírva bementem a szobába felhívni az anyut ,hogy mivan arra berontott a szobámba épp már beszéltem az anyuval és elkezdett kezdegetni ,hogy mit telefonálunk eltelefonáljuk a pénzt meg ezeket. Aztán az anyu akart vele beszélni én meg nem engedtem neki mert kitudja ,hogy mit csinálna velem és most féllek. De nem ez volt az első eset volt pár alkalom ,amikor megütött. De ezt nem részletezném. Az anyuval is a legtöbbet kezdegetett. Szeret inni és olyankor kezdeget karácsony harmadnapján voltunk a mamánál és szidott minket ,hogy milyen lusták vagyunk az anyuval stb..Mikor hazamentünk elment a kocsmába vagy valahova és már hajnal volt ,de nem jött haza az anyu már idegeskedett ,hogy mi van vele pl: bele fordult a dudvágba vagy valami (egyszer volt már ilyen annyira berugott) és épp ment keresni hajnali 5körül mikor haza jött totál részegen. De nem ez volt az első ilyen alkalom. Kiskoromban mikor az anyu dolgozott ,akkor ő vigyázott rám és néha berúgott és ,akkor folyton kezdegetett velem ,hogy nem szeretem meg ilyenek még iskolában 1-2ban ezért sírtam. Folyton mindenbe bele kezdeget olyanokba is ,amik lényegtelenek és ha vissza szólok ,akár meg is üt. Egyszer jött át hozzám a barátnőm ,akkor még kicsi voltam nem is fogtam fel ,hogy mi volt igazán ,de valamit vissza szóltam neki ,de veszekedésből valami olyasmit ,hogy nem én voltam vagy ilyesmit és oda jött és elkezdett a barátnőm előtt pofozni ,de annyira ,hogy épp volt rajtam az a karika függő (nem olyan nagy hanem az a kicsi fajta) és majd nem átszakadt a fülem vérzett is. És több ilyen volt. Nem akarok szülni a gyámhatóségnak vagy valami ilyesminek mert mindjárt 18leszek pár holnap és az anyut sem szeretném ott hagyni vele. Miatta utálom magamat és őt is. Miatta szégyellem magam. Mit tegyek ,hogy feltudjam ezt dolgozni vagy valami? Ezeket az emlékeket sem tudom elfejtenni. Sokszor kivántam ,hogy bárcsak ne ő lenne az apám meg ilyeneket rosszabakat is ,de végül mindíg megbocsájtottam mert volt ,amikor jó fej volt és azt hittem ,hogy szeret ,de szerintem ez nem szeretet.Még a legtöbbször nem képes normálissan hozzám szólni se úgy beszél velem mint a kutyával. Szerintetek ez szeretet? Van itt valaki ,aki volt már ilyen helyzetben?