Hogyan lehet ezt ép ésszel végigcsinálni?

1 évig (kicsit több) próbálkoztunk párommal hogy eljöjjön az a várva várt pozitív teszt. Sajnos hiába. Decemberben elmentem orvoshoz aki talált egy 5-cm-es cisztát a bal petefészkemen, elküldött vérvételre ultrahangra (hogy egyáltalán van-e peteérésem) kicsit megijedtem a cisztától mert sajnos nem az első eset volt szóval már túl voltam 1 nagyműtéten 8 éve és 2 laporoscopián. Túl már egy endometriosis-on valamint féléves GnrH kúrán, mindezt 19 éves koromig lezongorázva. Vizsgálaton kiderült peteérésem van minden tiszta szupi akkor csak nem lehet baj, gondoltam én kis naiv. Elküldött petevezeték átjárhatósági vizsgálatra az első gyomron-vágás ott jött. Nem átjárható a jobb oldali, a bal oldali pedig beszűkült és fonalszerű. 2 választási lehetőség, vagy nagy-műtét a kórelőzmény miatt ahol megpróbál csodát tenni, vagy egyből lombik, minderre volt pár napom eldönteni. Viszont rá egyhétre megcsinálná a méhtükrözést mert lombik előtt így-is úgyis kell, nah meg nem árt felmérni milyen állapotban van a méhem. Sajnos addig nem jutottunk el hogy a döntésemről tájékoztassam. Párommal már átbeszéltünk mindent hogy mit hogy, hogy megtartunk egy 2 tanús esküvőt a lombik miatt stb.. Viszont a méhtükrözés eredménye elszomorító lett... Alkalmatlan vagyok a lombikra, valószínű az endometriosis miatt összenőtt a méhem amit próbált szétszedni hiszteroszkóppal de eredménytelenül. Szóval most várok mensesig mert akkor elméletileg nagyobb az esély rá hogy tud "tágítani" a méhemen. Rá két hétre pedig elvégzi még egyszer a hiszteroszkópot hogy sikerült-e vagy sem, ami egyenlő azzal hogy soha nem lehet saját gyerekem... A külvilág felé baromi jól tartom magam, az összetörés látszatát sem keltve, de mikor egyedül vagyok lépten-nyomon elszorul a torkom.. Félek hogy mi van ha nem lehet? Örökbefogadni nem akarok, aki kicsit is beleásta már magát tudja hogy szinte reménytelen. Félek mert nem érdemli meg párom hogy egy ilyen "selejtes" nővel élje le az életét...