Hogy lehet ezt ép ésszel átvészelni? Anyukám rákos beteg már lassan 5 éve. Eddig egész jól el volt, de most hirtelen sokat rosszabbodott az állapota.

Ez bizony szerencsétlen helyzet.

Szerintem fontos hogy mikor nem vagy anyuddal akkor próbálj függetlenedni a helyzettől gondolati szinten.

Gondolkodj babaneveken, képzeld el hogy milyen fényes jövő vár a kicsire, és milyen boldogok lesztek együtt. Gondolja a szeretetre amivel megajándékozzátok majd egymást. Arra koncentrálj amiért megéri élni és folytatni.

Őszintén együtt érzek veled, bár nálunk azért jobb a helyzet.

Apukámat hétfőn műtötték végbélrákkal. A műtét közben összeomlott a keringése, leállt a légzése. Már szerencsére jobban van, remélem javulni fog az állapota. Én 5 hetes terhes vagyok, de két napig egyfolytában csak sírtam és nem magam miatt, hanem azért, hogy mi lesz a gyerekemmel ha valami történik az apukámmal.

Muszáj összeszednünk magunkat! Úgygondolom, hogy anyukád és az én apukám is a legtöbb erőt a terhességünkből tudja szerezni, abból, hogy nem sokára nagyszülők lesznek. Nekem a férjemen kívül csak apukám tudja a terhességemet és a potenciális neveket is, meg mindent, amit egyébként nem osztottam volna meg vele.

Nagyon sok erőt kívánok neked, anyukádnak pedig jobbulást.

Nagyon nehéz, tudom, de gondolj arra, hogy az milyen nehéz lenne, ha hirtelen halna (halt volna) meg, mondjuk szívinfarktusban. Elbúcsúzni sem lett volna idő!

Sajnos, az élet elmúlik, ahogy éppen most készülődik egy új is. Próbáld úgy felfogni, ahogy azt a keleti vallásokban teszik, fogadd el, hogy a halál a körforgás része és amíg él az édesanyád, addig is együtt lehettek. Légy erős, most te vagy abban a helyzetben, akinek segíteni kell, és ez a pici megszületése után méginkább így lesz. Elsősorban érte kell felelősséget majd vállalnod, ez lesz most már a te legfontosabb feladatod!

(41L, aki már eltemette édesanyját, férjét és neveli 6 éves kislányát)