Nem tartjátok viccesnek, hogy a családi kapcsolatok témakörben leginkább olyanok adnak tanácsot, akiknek ahogy mondani szokás, se kutyájuk, se macskájuk?

Általában az emberek azért kérdeznek itt, mert valami bajuk van, családi bajuk van. Nem? Attól még, hogy valakinek nincsen családja, attól még írhat jót. És az is írhat jót, aki hasonló helyzetben van és az ő példájából tanulhat.

Igazad van. De más kategóriákban is így van. A sok szűz szexuális és párkapcsolati tanácsokat ad. Szégyen...

Nekem "csak" párom van, nem élünk még együtt... ennek ellenére nem érzem megmosolyogtatónak, hogy válaszolok. Gyakran a környezetemből, mások hibájából tanulva sokkal értelmesebb választ adok, mint azok, akiknek van gyerekük, férjük/feleségük (pl. "jaj, hát a gyereknek jobb lesz úgy, ha velünk él az apja, tök mindegy, hogy napi szinten megver" meg "megivott a haverjaival egy korsó sört, most meg durcizom, mert sztem alkesz" - ilyen válaszokat is láttam már itt)... az, hogy ki hogy látja át a dolgokat, és pszichológiát tekintve mennyire tájékozott, nem attól függ, hogy van-e valakije vagy nincs.