Akar egyáltalán valamit a lányomtól szerintetek, vagy csak kényelmes neki a helyzet?

A lányom öt éve van együtt a barátjával, aki tulajdonképpen egy éve a vőlegénye. 24éves, a fiú 25. Mindkettő itthon/otthon lakik, de a fiú szinte mindig itt van nálunk. Itt eszik, innen visz enni a munkahelyére, itt fürdik, itt internetezik, szinte itt él, épp csak ez semmibe sem kerül neki, ha véletlen hoz egy kenyeret a lányom már jön, hogy anyu el ne felejtsd neki odaadni a kenyér árát. Ellenben ő mindig mindennek elkéri az árát a lányomtól, ha szülinapon/karácsonyon stb. kívül kap tőle valamit azt is inkább úgy, hogy ad neki valamennyit az árába, de nem megveszi neki, mondjuk egy cserép virágot.

Szerintem jó neki, hogy itt van minden, mert otthon se internet, se választék a kajából biztos az is tetszik neki, mert a lányom már mondta, hogy elmehetnének albérletbe, hogy együtt lakjanak, kipróbálják milyen, de a fiú azt mondta neki, hogy ő nem megy albérletbe, mert az pénz kidobás. Ja persze, mert így őt is én etetem, meg én fizetem az internetezését. Egy ideje ez egyre jobban zavar. Ha lányomnak bármit mondok beszakad a feje, megsértődik, sír.

Én egyre inkább úgy látom, hogy ez a fiú rajtunk spórol és nem lesz ebből semmi. De hülye vagyok, mert megbántani nem akarom, akkor a lányom szenved, viszont elegem van már ebből, mind a kettő dolgozik, ennyi idő után már igazán mutathatá jelét, hogy akar valamit tőle, nem csak a kisszobába ellenni olcsón..

Mit mondjak nekik, ez így nem lesz jó. Ha neki pénzkidobás kettesben lenni a lányommal, meg fizetni maga után a villanyt, akkor milyen fiú ez? Szerintem a lányom attól retteg, hogy nem talál másikat. Mindig mentegeti, ha valaki kritizálja, de egyre nevetségesebb, hogy majd változtat rajta stb. De hát így mikor fog rájönni szerencsétlen, hogy nem is jó ez így? 30 évesen két gyerekkel? Nagyon aggódok!