Szerintettek hány éves kortól "egészséges", normális elköltözni otthonról?

kérdező:

50évesen lehet azért él az anyukájával, mert ápolásra szorul, nem önző érdekekből.

szerintem érettségiig, első szakmáig otthon a helye a gyereknek, kivéve ha nagyon rosszak a körülmények-verik stb.

ha megvan a szakmája és van kapcsolata, akkor normális elköltözni.

egyedül nehéz, mert 1 kereset kevés a lakbérre,rezsire,kajára,egyéb kiadásokra.

ha valaki egyetemre megy továbbtanulni, akkor is normális az elköltözés, mert ha nem olyan nehéz a szak, akkor heti 2-3 nap dolgozhat, és annyiból meg ösztöndíjakból kolit vagy olyan albérletet ahol többen vannak, fent lehet tartani.

én egyetem elején költöztem el, de volt nyári munkából spórolt pénzem, és egy összeg amit felvehettem nagykorú lettem. és a barátommal költöztem össze, aki teljes munkaidőben dolgozott.

szóval nekem így megoldható volt.

de ha valakinek nagyon sokat kell tanulni egyetem alatt, és nincs kapcsolata, vagy még a másik is tanul, akkor az egyetem végéig, és az első stabil munkahelyik szintén normális ha otthon él.

a probléma szerintem ott van, ha már évek óta dolgozik, de nem rak félre sose, nincs igénye külön menni, lassan 30 de még mindig elvárja hogy mosson rá az anyukája stb..

de persze ez függ a szülőkkel való viszonytól..

ha besegít a szülőknek, akár anyagilag, akár a takarításba,főzésbe,mosásba, akkor teljesen reális.

nekem még nincs ekkora korú gyermekem. de szerintem a szülő örül ha életképes gyermeket nevelt, aki meg tud élni a lábán 20on évesen már.

Ez így van. Szerencsére nagyon szeretem az édesanyámat és ő is minket.

Persze ha valakinek olyan a családi vagy lakhatási körülménye, az kényszerből menekül és abszolút megértem, de csak azért, mert 18-20 éves önálló nagyfiú/nagylány vagyok és megyek mert ciki, na azok szoktak legjobban ráfázni.

Én azért költöztem el otthonról anno (20 évesen), mert a környékünkön nem találtam állást, meg akkor még volt párom is (nem sokkal később szétmentünk, de már nem akartam akkor visszaköltözni a szüleimhez). Mondjuk mi nem egy városban laktunk, különben 20-as éveim elején még visszaköltöztem volna hozzájuk simán.

Nővérem viszont otthon lakik (elmúlt 30), de neki ez nem gond. Sőt , kijelentette, ha anyáék elköltöznének onnan, akkor velük költözne. Szerintem ez már kissé gáz, de megértem őt is. Egyedül van, feleslegesnek érzi, hogy elköltözzön.

nem az 50 éves szorul ápolásra te nagyon okos, hanem az anyja..., nem mindenki engedheti meg magának, hogy ápolót fizessen, plusz a kormány épp most sarcolta meg elég rendesen a szociális juttatásokat, és gondolom nem akarja öregek otthonába vagy elfekvőbe dugni a saját édesanyját

18 éves létedre nagyon gyerekes gondolkodásod van

Kinek milyen igényei vannak. Én mondhatni "egyedül" vagyis lakótársakkal élek, de ha megnézem, sokszor aludni járok haza, barátnőm nincs, felhozni nem hozok senkit, max havi 1-2-szer ha jár erre ismerős...És cserébe fizetek egy kisebb vagyont csak azért hogy egyedül lehessek.

Ha normális családi körülmények lennének otthon, akkor lehet soha nem is jöttem volna Pestre tanulni, hanem bejárós lettem volna egy közelebbi egyetemre.

Meg függ a helyzettől is, lehet valaki úgy is önálló, hogy otthon él, a szülők is ő is dolgozik, de legalább nincs egyedül, és tud félretenni pénzt. Vagy beszáll a rezsibe, azzal a szülőt is segíti, és nem egy idegent pénzel havonta.

12 # vagyok. nyilván nem az 50 éves szorul ápolásra, hanem a 70+os édesanyja.

nekem is van ismerősöm aki most az anyukájával él mert egyedül már nem tudna főzni magára, gyakran elesik, jobb ha van vele valaki.

de továbbra sem értem miért ez a legnagyobb problémád.

mindenki akkor költözzön el amikor neki jól esik és amikor megteheti.

nem sok jogod van beleszólni más életébe.

Általánosítva igaz amit mondasz..

De léteznek körülmenyek..

Nm mindegy hogy lakik otthon valaki.. Tehéát fenekét kinyalva, mosnak főznek ra és ezt el is varja, és kb eltartják a másfél, 2 szobás lakásban kerülgetve egymást,

, vagy csak ott lakik bead mindenbe, önálló, csak nincs miért elköltözni "vidéken"..

Pl ahonnan en jöttem a hazak alapból többgenerációsak, akár ha akarják különbejáratú lakással,

Elköltözni is csak ilyenbe tud , mert nincs nagyon más, albérlet fogalma sem nagyon letezik,mvagy ilyen forman, ahol a gyerekeket máshova vetette az útjuk es az idoősek kiadják a földszintet, vagy az emeletet.

Munka van, tehát aki ott helyezkedik el, az nem nagyon tud hova költözni, csak ha már van kivel.

Ez nem mentegetés,hanem tény..

Bp-en azt vettem eszre kevésbe elfogadóak a szülőknél előkkel, az itteni helyzetek miatt érthetően.Teljesen más, sok a társasház, panel berház..stb.. Itt együttélni több generácionak más, mint nálunk, ahol ha nem akarom, napokig nem látom a masikat egy házban élve sem, van tér, és maganszféra.

Vicces,mhoyg nalunkot írok, amikor én 22 eves koromtol élek a férjemmel..., szerintem visszagondolva korán volt, de nem nekünk,mmi jól megbirkóztunk a dolgokkal, nem volt gond...

Ha nem lett volna párkapcsolatom én is haza költöztem volna a koliból..

Szerintem a normális,az a suli után az első pár honap munka után költözni, ez az ideális.. Ahhoz nehéz tartani magunkat :)