Gazdag jóképű barátomat, hogy megfogja a barátnője felcsináltatta magát. Mit tehet ilyenkor? Hogy beszélje rá az abortuszra?

Kétlem, akkora Kérdező nem dícsérte volna fel a lányt a 32-ben... egyébként meg szerintem a kérdés szempontjából tök mindegy, hogy a Kérdező barátja, vagy a Kérdező az érintett.

Viszont űbergáz, hogy az anyukaklub már ki is moderáltatja azokat a válaszokat, amelyek tényleg a kérdésre válaszolnak, amik tényleg hasznosak lehetnek a Kérdező számára.

ÉN egyébként testközelből is ismerem a helyzetet, amikor összejöttünk a párommal - 17/33 anno - szintén terhes lett pár hónapon belül - no de meg se fordult a fejében egy kósza gondolatként se, hogy ne közösen döntsünk, mert mi EGYMÁST szerettük. Illetve hát szeretjük, a mai napig...

Az, hogy egy nő a saját "anyai ösztönét" egy embriót képes lenne a kapcsolatunk elé helyezni, az olyan csalódást jelentene, hogy egyből teljesen kiábrándulnék, lehetnék addig akármilyen fülig szerelmes. Hát banyek, akkor már inkább a fél faluval csaljon, azok legalább hús-vér férfiak, méltó ellenfelek... de ne egy embrióval.

Ilyen esetben, ha a nő a határozott kérésem és érveim ellenére önhatalmúlag a megtartás mellett döntene, akkor biztos, hogy azonnali szakítás, további kapcsolat 0, támogatás csak a megítélt legkötelezőbb minimum, és tennék róla, hogy a gyerek pontosan megtudja a helyzetet és az okokat, amint képes azt felfogni. Ennyi.

Kedves Kései Sirató, ez nézőpont kérdése... szerintem az általad írt jelzős szerkezet azokra a nőkre illik pont, akik szerelmet HAZUDNAK, majd gátlás nélkül képesek egy embriót a párjuk, kapcsolatuk elé tolni. Még szerencse, hogy kisebbség a hölgyek táborában.

Normáliséknál egy gyereket a két szülőnek együtt kell akarni és vállalni.

Érdekes rengeteg ismerősöm esett "véletlen" teherbe és mind "véletlen" pont a gazdag pasijuktól. Én amondó vagyok amelyik férfi nem akar gyereket ne engedje ki a kezéből a védekezést. (Ha gazdag pasi lennék meg pláne, látva asok haszonleső nőt, (Nők, akinek nem inge az ne vegye magára)).

Az viszont fura, hogy egy 30 éves férfinak ezt el kell magyarázni, mert magától nem tudja....

"Kérdező, támadt egy ötletem, a barátod mondja azt a lánynak, hogy ha számára fontosabb egy embrió a kapcsolatuknál, akkor viszlát, és ...."

Ha a lány úgy dönt, hogy megszüli a babát, abban a tudatban is, hogy a férfi szakít vele, és egyedül fogja felnevelni, az szerintem nem azért lesz, mert egy embrió fontosabb számára, mint a kapcsolatuk, hanem azért, mert a születendő gyermeke élete fontosabb számára, mint egy férfi, aki - akár babával, akár baba nélkül - vele lett volna X évig, (mielőtt esetleg beújít egy másik tizenévest, vagy akárhány évest), és senkinek fogalma se lehet róla hogy X = mennyi.

Felnőtt nőként mélységesen elítélem, hogy ha egy nő a párja bizalmával visszaélve, annak tudta és akarata ellenére teherbe esik, és aljas dolognak tartom mind a férfival, mind a születendő gyerekkel szemben.

De egyrészt a lányon kívül valószínűleg senki nem tudhatja, hogy tényleg szándékosan nem szedte-e a tablettát, vagy akár nem tudatosan, figyelmetlenül kihagyott néha pár tablettát, vagy egyszerűen belesetek abba a "hibaszázalékba", akiknek az előírások szerint alkalmazott hormonális fogamzásgátló mellett is gyerekük fogan.

Ha valóban szándékosan verte át a férfit, akkor nekem nem tűnik túl hihetőnek és életszerűnek, hogy utólag bevallaná, más módon meg nehéz lenne egyértelműen megbizonyosodni arról, hogy igazat mond-e vagy sem. Lehet feltételezni, lehet találgatni, lehet valószínűsíteni, csak tudni nem, hogy mi történt valójában.

Másrészt 29 évesen (vagy akárhány évesen) egy férfi is legalább annyira felelősséggel tartozik a megbízható fogamzásgátlásért, mint egy 18 éves lány, és ugyanúgy tisztában kell vele lennie, hogy 100 %-ban biztonságos védekezés eleve nem létezik. Ő nyilván nem azért nem használt óvszert, mert nem volt rá pénze - mint egy 15 éves kamaszfiúnak, aki nem mer odaállni a szülei elé azzal, hogy szexelnek a 15 éves barátnőjével.

A kérdést úgy is fel lehetne tenni, hogy egy gazdag, jóképú pasi "felcsinálta" a tizenéves barátnőjét, belekényszerítve őt abba a döntéshelyzetbe, hogy vagy vállalja az abortuszt annak minden testi-lelki következményével együtt, úgy, hogy talán egy élet kevés lesz ahhoz, hogy megbocsássa magának - mint sajnos sok nőnek nem sikerül, annak ellenére, hogy az adott helyzetben legjobb döntést hozták meg - vagy ahelyett, hogy továbbtanulna, megalapozná a jövőjét, utazna, világot látna és még jó ideig élhetné a tizen-huszonévesek gondtalan, bulizós életét, gyereket szüljön és gondozzon 19 évesen, felelősséget vállalva egy emberi lényért minimum az elkövetkezendő 18 évre.

Lehet nézni ezt a történtet az apa szempontjából, lehet nézni az anya szempontjából, de szerintem az a szomorú, hogy itt nem csak arról a két emberről van szó, akinek közös felelőssége lett volna, hogy egymással szemben tisztességesek legyenek és védekezzenek, és volt mozgásterük abban, hogy ne foganjon meg egy olyan gyerekük, akire nem vágynak mind a ketten, és aki majd nem örömmel várnak, hanem egy harmadik emberi életről is.

Egy gyerekéről, aki nem tehet arról, hogy megfogant, arról sem, hogy ez minek a következménye, és arról sem, hogy ez kinek milyen mértékig a felelőssége.

Egy gyerekéről, aki vagy életben marad, vagy nem, és akinek, ha megszületeik, nem sok esélye van arra, hogy szerető családban, harmóniában nőjön fel azzal a két emberrel, akire jó ideig a legnagyobb szüksége lenne az életben.

Na, és most, a szép magzatvédő szónoklatok után, akar véletlenül valaki válaszolni a kiírt kérdésre is?

(közben elgondolkodva azon, hogy akik lelkesen védik a nő döntési jogát - egyébként azt én is védem - azok miért akadnak ki azon, ha ugyanakkor a férfi is él a saját döntési jogaival és lehetőségeivel? Jó dolog a kettős mérce?)

"azok miért akadnak ki azon, ha ugyanakkor a férfi is él a saját döntési jogaival és lehetőségeivel?"

Szerinted ebben a helyzetben a férfi milyen döntési jogaira vagy lehetőségeire igaz, hogy valaki kiakad rajtuk?

Tényleg nem kötekedésből, csak kíváncsiságból kérdezem.

Nézd meg a #42-es írásomra írt reakciót és százalékot... most túl azon, hogy magad is - amennyiben Te írtad a szép hosszút itt előbb - az én idézésemmel indítottál:))

Kielégítő a válasz?:))