Csak én utálom az ilyen nagycsaládi összejöveteleket?

minta z előtem szólók már írták, ezek a nagy családi összejövetelek az szüleid számára fontosak. Nekik ezek az emberek még a "szűk családhoz" tartoznak, tehát azon az kötődési szinten vannak, mint Te ővelük, -szülő, testvér, stb. Értelemszerű, hogy Te már távolabbnak érzed ezeket a kötődéseket, vagy egyáltalán nem is érzed. És most jön az, hogy a korodból ez is adódik. A 16-24. év leginkább a külvilág felé fordulás korszaka, bizonyára minden fiatal megéli, hogy sokkal jobban szerti az idejét eltölteni haverokkal és a barátaival, mint a nagynénivel, aki maga sem tud mit kezdeni az elébe került rokongyerekkel, de ezt nem szabad senkinek sem látni, és amúgyis elvárják tőle, hogy ura legyen a helyzetnek, kezdeményez, szóbaelegyedik... ilyenkor jön az, hogy "és hogy megy az iskola??? mi leszel, ha nagy leszel???.. és a lányok??? udvarolsz-e már egy szép kislánynak???" vagy "udavorl-e már neked egy daliás legényke? mikor fogsz mérhezmenni??"... stb. Siralmas! De te láss át a szitán, tudj róla, hogy ők legalább annyira szenvednek ilyenkor,emelkedj felül, kereds meg a belsőmosolyodat és használd, emlékezz rá, hogy te tudod mindezt. És még egy dolog: lehet ez olyan, mint egy játék, egy feladvány: figyeld őket! a találkozás végére rajzold ki magad elé, ki milyen viszonyban van egymással, figyeld, hogy a szüleid hogy viselkednek velük, és miért?? Ha ezt teszed, meglásd, nem is lesz olyan szörnyű a délután.

A családra szükség van! Mondhatnák úgy is, hogy egy olyan "háttértár" (érzelmi-gazdasági), amivel nem találkozunk nap mint nap, de ha nem lenne, akkor lenne igazán szörnyű a sorsunk. Nézd csak meg, egy állami gondozásban felnőtt fiatalnak mennyire kilátástalan a helyzete. És természetesen nem a nagynéni és nem az a megroggyant nagy-nagybácsi az , aki a sorsod jobbá teszi, hanem az egész, ugy átfogóan. A család. Tégy érte egy keveset, szánj erre egy kis időt:)

,,Utálom, ahogy az unokatesóimat és párjaikat kell néznem, ahogy enyelegnek, smárolnak az ebédlőasztalnál."

Gondolom,Te egyedülálló vagy.Egyszer majd Téged is nézni fognak mások,ahogy valakivel smárolsz.Vagy lehet,hogy soha.Az irigységet legalább ilyenkor félre kéne tenni!

A másik meg az,hogy szomorú,ha csak arra kellenek a rokonaid,hogy kapcsolatokat építs,meg rakják a zsebedbe a pénzt.

Nem mintha én szeretném ezeket a nagy banzájokat,előre ráz tőlük a hideg.Csak nem azért,mert más szerelmes vagy boldog,vagy mert sokan vagyunk.Hanem azért,mert ilyenkor mindenki a középpontban akar lenni,és előadja az én ügyes,népszerű,hasznos ember,és okos vagyok című magánszámát.Na,ez az,amit nem bírok benne.Jah,és mindenki mindent jobban tud a másiknál.Az ő élete ugyanis tökéletes.