Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Csak én utálom az ilyen...

Csak én utálom az ilyen nagycsaládi összejöveteleket?

Figyelt kérdés

Nemsoká esedékes egy nagyobb családi összejövetel, mert születésnapot ünneplünk, viszont én már előre rosszul vagyok az egésztől. Nem leszünk olyan hű de sokan, de akkor is lesz legalább 4-5 ember, akiket 18 év alatt kétszer ha láttam, de olyan is lesz, akit még sohasem. Félre ne értsétek, persze jó dolog új rokonokkal találkozni (más dolog, hogy van, akivel a vendégek közül semmiféle vérségi kapcsolatban nem állok, nekem kb. senkim), de olyan üresnek és semmitmondónak, szinte képmutatónak érzem ezt az egész nagycsaládos felhajtást. Idejönnek, kajálnak és isznak aztán legközelebb talán akkor látjuk őket, ha netalán az ünnepelt rokon jobblétre tér...

Főleg családon belül, annyira képmutatónak tartom ezt a bájolgást, mikor jönnek, hogy áá és mit tanulsz, jó a suli blablabla... Aha, na ennyiben kimerül a dolog, ott meg nem hagyhatom őket még valami normálisabb indokkal sem, mert jaj az milyen bunkóság... De ha egyszer én nem tudok így bájcsevegni (számomra) idegenekkel akiket 100%, hogy az elkövetkező újabb 18 évben nem látok viszont...

Szűk családi körben nincs evvel gond, azokat szeretem, na de ezek a nagycsaládos banzájok, brr....


Ti hogy álltok az ilyesmihez?


2010. febr. 7. 00:42
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
100%
Ugyanígy!! :)
2010. febr. 7. 00:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 A kérdező kommentje:

Megnyugtat, hogy nem én vagyok csak így evvel. :)

Többiek?

2010. febr. 7. 00:49
 3/14 anonim ***** válasza:
100%

én is utálom..de ha valakinek szülinapja vagy névnapja van, akkor kb 10-12en összegyűlűnk megünnepeln ia családdal..én meg mindig valami más ürüggyel lelépek, hogy tanulni kell, vagy találkozom valakival, stb...

18/F

2010. febr. 7. 00:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
100%

Énse szeretem az ilyen rokonokat. meg nagy családos eseményeket.

De szerencsére nem rendezünk születésnapokat, hogy évente végigkeljen csinálni.

Ha meg egyszer egyszer kialakul keresztelő, esküvő, kerek születésnap, temetés, akkor el lehet viselni.

De kimondottan nem szeretek ismeretlen rokonokal találkozni akikről csak anyit tudok, hogy melyik ágról kicsodám de amugy semmit.

2010. febr. 7. 00:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 igabcsy ***** válasza:
85%

Megértelek benneteket, és az érveiteket az ilyen összejövetelek ellen. Mert bájcsevegni valszeg nekem sem volna kedvem.

Én mégis a másik oldalon állok. Talán azért mert nálunk soha nem voltak ilyen "nagy családi banzájok".

Lévén, hogy a szüleimnek nem voltak testvéreik, így nekem nincsenek unokatestvéreim sem. Mióta a szüleim meghaltak, már csak az én kis családom van (férj és 2 gyerkőc), anyósom is meghalt, csak apósom él. Illetve nekem és a férjemnek is van 1-1 testvérünk, akik egyedülállóak. Tehát nálunk az jelenti a "nagycsaládot" ha 7-en összejövünk.

Ennek is van ám rossz oldala, mert nálunk a lehetősége sincs meg annak, ami másnak nyűg.

2010. febr. 7. 01:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:
83%

Nekem nincs bajom vele, jó fej a családom :D Inkább azt sajnálom h néhányukkal csak nagyon ritkán tudunk találkozni :(

16/F

2010. febr. 7. 01:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:
78%

Hali!


Jó a kérdés a végén! Tedd fel magadnak is, mert abban van a kulcs!


TE HOGY ÁLLSZ AZ ILYESMIHEZ???



Ha kapásból így állsz hozzá, hogy,...."Nyjaaj, megint egy xar akármi, ami megint kötelező, ahol megint dögre unom magam!", úgy is fogod. Ellenben, ha úgy állsz, hozzá, hogy előtte elhatározod, hogy: "Akkor is jól fogom érezni magam, és nem érdekel, hogy ez megint egy kötelező képmutató ünnep...majd meglátjuk mi lesz belőle...!", akkor már van esélyed arra, hogy vhogy normálisabban átvészeld ezt az egészet.


Egyébként maximálisan megértelek abban, hogy a képmutató rendezvényeket, kötelező ünnepeket én sem szeretem, pláne ha üres, valódi érzelemmentes,és tele van ismeretlenekkel.


Két dolgot megte7sz:

1.) Lelépsz és nem foglalkozol azzal, hogy ki mit gondol rólad, mégha a lépésed ezzel abszolút ego.

2.) Ottmaradsz,...DE! Úgy állsz hozzá, hogy akármi lesz, jól érzed magad! (EZ A KULCS!)



"HA MEG KELL LENNIE, AKKOR ÚGY LEGYEN, AHOGY ÉN AKAROM!"

(Nekem ez van nagybetűkkel kiírva az asztalom felett, és minden reggel elmondom ezt 3x hangosan vagy akarattal magamban.)

Fogd fel ezt is úgy, mint egy új kihívást, amit meg kell oldanod valahogy! Az meg hogy vkivel ezek után fogod-e tartani a kapcsolatot, az meg úgyis csak rajtad áll, ill. HOGY ÚGY ÁLLSZ HOZZÁ a kapcsolathoz is, hogy jól érzed magad benne. Minden csak és kizárólag alapelhatározás kérdése.


Üdv: EE

2010. febr. 7. 03:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 anonim ***** válasza:
100%

Áááá ez semmi!


Nálunk ilyenkor a (közeli)rokonok menetrend szerint egymás torkának ugranak és felhánytorgatják a régi sérelmeket. Na az tud kiakasztó lenni!


Mit lehet tenni?

1, Ha nem te vagy az ünnepelt lelépsz (koncert, havernál alvás), bár ez falun nehezen kivitelezhető.

2, Beletörődsz, hogy amíg szüleid házában élsz az ő szabályaik szerint játszol és ha majd önálló leszel akkor te döntöd el milyen családi eseményre mész el.

Ez van.

2010. febr. 7. 04:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 anonim ***** válasza:
100%
Nyugi, nemcsak te érzel így! Nálunk is éppen most lesz a nagymama születésnapja és kötelező összejönni hétköznap, mert nem várhatunk ugyebár hétvégéig! Éppen csütörtökre esik, a torkos csütörtök akcióra, így természetesen étterembe megyünk - egy rettenetes, proli helyre, de egy személy a családból ragaszkodik az ilyen proli helyszínekhez, a mama meg vakon követi, mert ő a kendvenc kisfia. Pedig van a családban ex vendéglátós, tele kapcsolatokkal, jó helyeket ismer, tudtommal mindig bepróbálkozik, hátha mehetnénk egy kultúráltabb helyre, ajánl ezt azt, DE NEM, nekünk a szutyok kell! Nem számít a munka sem, az sem számít, hogy van a családban kisiskolás (még csak 7 éves!), akinek tanulnia, pihennie kell másnapra, semmi sem fontos csak a proli család hétközi "mulatsága". De milyen mulatság ez?! Csak ülünk, többnyire szótlanul, ha valaki megszólal, azzal is csak a másikat szidja, cikizi, sértegeti. Mindenki lenéz mindenkit. Kínos csendben eltelik az étkezés, majd mindenki hazamegy és utána két hétig arról beszél a mama, hogy milyen rossz volt az étel, ki milyen csúnyán volt öltözve és milyen csúnyán viselkedett (értsd, hogy fogta a villát, mit ivott, stb... A hátam közepére sem hiányzik. Általában megússzuk, hogy tanulni kell vizsgára, stb, de idén kerek évforduló, menni kell. Már előre gyomorgörcsöm van.
2010. febr. 7. 08:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim ***** válasza:
44%
Megmondom őszintén, én sem szeretem. Utálom, ahogy az unokatesóimat és párjaikat kell néznem, ahogy enyelegnek, smárolnak az ebédlőasztalnál. Idegesít, hogy háromszor-négyszer kell elkezdenem egy mondatot, mert valamelyik nagyhangú rokon mindig a szavamba vág. Számomra semmitmondó témák, történetek merülnek fel, ismeretlen emberekről, amik legalább 30 éve történtek. DE! Azt mondom, azért nem árt, ha jóban vagyunk a rokonainkkal, mert akármikor szükség lehet a segítségükre (nem feltétlenül pénzbeli segítségre :D) ezek is kapcsolatok, amikre szükség lehet (például munka miatt).
2010. febr. 7. 08:57
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

További kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!