Több olyan feleséggel, feleség kérdésével találkoztam, akinek a férjétől nem lehet gyereke. De mi a megoldás?

#11, tudod, PÉLDÁUL néhány édes négyes egy baráti párral, az élvezet (enélkül a probléma nélkül is, így meg a kellemes összekötése a felettébb hasznossal), és ebben a felállásban senki sem vethet semmit a másik szemére később se, aka "megcsaláááááááááás"

Na ezzel szemben hivatalok packázásait tűrni, szabályoknak és elvárásoknak engedelmeskedni, az meg gigaszívás, feszültség, seb és tüske...

Persze ez csak az én privát véleményem, de ha érintett lennék, nyilván a számomra élvezetes járó utat preferálnám - ha már egyszer olyan is van - és nem a szívást-hegyeket, nem vagyok mazo, hogy sérülni és szenvedni akarjak, ha nem muszáj.

Na ezzel szemben meg egy "keresztény-konzi" gondolkodású embernek nyilván a másik az útja, neki nem okoz lelki gondot a szabályoknak és elvárásoknak megfelelés mert egész életében ezt csinálja, de lelkiismereti válságba taszítaná a "nem csak a feleséggel-férjjel"

Ezért mondtam, hogy mindenkinek, minden párnak a maga útját kell megtalálnia.

Az a baj, hogy spermadonor hivatalosan csak ismeretlen lehet. Akik nem becsülik le a genetika szerepét, azok ezt meglehetősen rizikós és unszimpatikus eljárásnak tartják.

A nők mentségére szóljon, hogy olyantól akarnak gyereket, akinek ismerik a genetikáját (jobb esetben nemcsak a külső tulajdonságait, hanem az illető személyiségét, kórképét , örökletes betegségeit).

Ahogy írták előttem, ehhez viszont nem kell lefeküdni a másikkal, végül is bárki otthon el tudja végezni a befecskendezést.

Kedves #17, nem tudom, melyikünknek írtad, én - férfiként - nem voltam terhes:))) És egy percig sem vitatom, hogy érzelmileg úgy van, ahogy leírtad, a legideálisabb a gyermek utáni vágy esetén nyilván az, ha a párnak lesz egy saját gyereke. Ezek a kérdések viszont arról szólnak nyilván, amikor ez nem lehetséges, amikor ugye a választás vagy a gyermektelenség, vagy a kompromisszumokkal történő gyermekvállalás, ahol az a gyerek egyik, vagy mindkét részről nem saját, az ugyanis nem megy. És ilyenkor van az, hogy a felmerülHETő lehetséges megoldások közül kell kiválasztani azt, amelyik az adott pár számára a legmegfelelőbb.

(számomra egyébként egy gyerekhez való alapvető hozzáállásomban nem túl jelentős szempont, hogy az "én vérem"-e, sokkal jelentősebb, hogy önként, szabad akaratból, tények ismeretében vállaltam-e.... ezért aztán magamat ismerve simán elképzelhető lenne, hogy sokkal pozitívabban állok egy biológiailag mástól származó de általam ennek tudatában önként vállalt gyerekhez, mint a becsapásommal, vagy akaratom ellenére kihordott "énvéremhez" - és tudom, hogy férfi-berkekben ez egyáltalán nem ritka hozzáállás... ugye hány olyan "panaszt" olvasol itt a GYK-n is, amikor a nőt "elhagyták" terhesen, és később a férfi nagy szeretetben nevelte egy másik, kisgyerekes nő mástól származó kisgyerekét)