Miért kell odaköltözni az anyóshoz?

Az én anyósomnak az a baja, ha takarítok. olyankor veszélyben érzi a saját helyzetét a házban. ezért, többnyire oltári nagy kosz van...., hogy ne legyen veszekedés!:)

hisztirohamot kap, ha takarítok! ő persze egyáltalán nem takarít, de azt sem viseli el,ha én teszem.

Fertőtlenítőszereket, illatos dolgokat ki nem állja. Csak a víz jöhet számításba, ha tisztításról van szó.

Nyilván sértett anyósok is írnak ide.Minden éremnek két oldala van.Ahol vita van,ott minimum ketten hibásak.Ez alól egyik sem kivétel.Ugyanúgy vannak szemét anyósok,mint rendes és megértő anyósok.Vannak hárpia menyek,és rendes menyek.Abban azonban biztos vagyok,hogy enyhe túlzás a főnököt játszani,bárkinek a házáról is legyen szó. Senki nem a másik lábtörlőjének született,és kéretlen tanácsnak pláne nem örül senki.Amíg arról szól a dolog,hogy menyi pirospaprikát teszek a rántásba,addig még mosolyogva el is megyek a dolgok mellett,de sok háztartásban ez már hatalmi harccá fajul,hogy vajon ki is legyen a főnök,s kinke mit hogyan kéne csinálnia.

Élni és élni hagyni.Alkalmazkodni,MINDKÉT FÉLNEK!!!A házban élőknek IS,ha már befogadtak valakit a családba.Ez az én véleményem.

Ezek nem újkeletű problémák,mindig ez volt..

Ezért maradtunk mind a ketten a páromal az esküvőnk után még fél évig a saját szüleinkkel.Nem kell senkinek az ilyen probléma,és hiába kedvesek,aranyosak az örömszülők,előbb-utóbb közös fedél alatt elővillan az a bizonyos farkasfog..nos,ezt megelőzendő inkább addig is hétvégente taliztunk,és nála aludtam hétvégén,mint ahogy addig amig nem házasodtunk össze.Fél év múlva összegyüjtöttönk ketten annyit,hogy külön menjünk albiba,majd később saját otthonba.

Soha nem élnék egy fedél alatt egy rokonommal sem,a párom is így gondolja.Nem egészséges...

Szerencsés ember vagy, hogy mindíg azt tehetted, amit szerettél volna. Mert nekem a leírt véleményed ezt tükrözi. Hadd mondjam el, én pl. kényszerből költöztem az anyóssal egy fedél alá, pedig sírógörccsel jöttem ide, végigzokogtam az utat a teherautón, amin a bútorainkat szálították. Viszont addig egy önkormányzati garzonban laktunk, melyet 5 évre kaptunk és a beköltözéstől számítva 9 év után egyszerűen bírósági úton végzést kaptunk a kiköltözés és a lakásleadás kötelező dátumáról. Nem volt soha közüzemi tartozásunk, mielőtt valaki is erre gondolna, de mivel abban az ifjúsági garzonban mindenki 5 évre kapott lakást és szinte mindenki ottragadt, ezért abban az évben sorra lakoltatták ki a lakókat. Nem volt más lehetőség, csak anyósék.

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki nem önszántából választotta a hasonló lehetőséget.

Szóval engem bizony kényszerítettek, hogy odaköltözzem a párom szüleihez, mégpedig az ÉLET.

Őnmagában véve ezzel nem is lenne gond, ha egy anyós tiszteletben tartaná, hogy a fia felnőtt, és a családja az első, ez az élet rendje.

Előző vagyok, 21:48-nak még annyi...

Soha nem járunk bulizni, a másfél éves gyerekünket egyszer nem aggattuk anyósra, soha nem is vigyázott rá, egyszer sem főzött a menyére, meg a fiára, amikor az szülni volt a kórházban, akkor sem, meg otthon sem, császármetszés után, egyetlen egy darab kenyeret nem adott a menye elé, se a fia elé. Nem is kértük, ő meg nem ajánlotta fel. Sőt, a kórházba sem hozott be a menyének, azaz nekem semmit, be sem jött meglátogatni....erről ennyit. Úgyhogy nem mindenki az anyós nyakára szül...