Kötnétek e házassági szerződést?

Nálunk kevés esetben van valóban értelme. A különvagyon az marad, a közösen szerzett, meg úgyis fele-fele lesz.

Egyébként ha valóban indokolt, jó dolognak tartom. Nemtől függetlenül.

mi nem kötöttünk. szerintem röhögőgörcsöt kapott volna akkor a párom, ha felvetem. bíztunk akkor is egymásban, ha esetleg válásra kerülne a sor, nem vagyunk azok a típusú emberek, akik jól megszivatnák a másikat, meg rámennének a vagyonra.

de ha az exemmel kötöttem volna házasságot, akkor felmerült volna a szerződés, benne nem bíztam feltétlenül, hiába szerettem.

szóval szeirntem ember függő

Én nem ezt tapasztalom, hanem inkább azt, hogy aki ellenzi, az általában érzelmi, aki támogatja, inkább racionális okokat hoz fel. Plusz a családi háttér is sokat számít, ahol például volt csúnya válás évekig tartó pereskedéssel, az abban felnőtt gyerek inkább támogatja a szerződést, ahol nem, az inkább ellenzi. No meg az is ellenzi, aki kicsi korától azt hallgatta, hogy a szerződés a bizalmatlanság jele és bántó.

Személy szerint az érzelmi okokat nem tudom elfogadni, de amúgy a dolog inkább nevetséges, mert a legtöbb pár úgyse tud semmit beleírni, vagy amit igen, azt a magyar jogrend úgyis szabályozza. Kevesen vannak, akiknek valóban érdemes kötni.

Nem. Mi együtt építettük fel az életünk karrierünk. Ketten a nulláról indultunk. Tehát minden vagyon közös.

Csak ingókat hoztunk, ami a saját és az is a saját hobbinkhoz kell, amire nem tartunk igényt.

Mikor összeköltöztünk, csak úgy tettük, hogy lefektettük a szabályokat, és azt is mi lenne ha ne adj isten külön megyünk.

Szóval nálunk felesleges lenne.

Csak és kizárólag így házasodnék. Nélküle nem, teljesen mindegy, hogy milyen embernek ismertem meg a másikat. Egy pillanat alatt megváltozhat a másik fél magatartása.

Szerintem mindenkinek kellene kötnie és akkor a végén nem lennének akkora harcok a cuccokért.

Egyértelműen igen, kötöttünk. Mindkettőnk érdeke volt.

Az teljesen mindegy, hogy a házasság előtt kinek mennyi vagyona van, mert az mindig különvagyon marad. Az viszont, hogy a házasság alatt ki mennyit keres, mennyit tesz bele az esetleges hitelbe, felújításba, stb., nem mindegy. Vagy a megtakarításokba.

Nem egy házasságot láttam már magam körül tönkremenni, ahol az egyik fél egy idő után annyira nem törődött semmivel, csak szórta a pénzt, netán alkoholista lett vagy a szeretőjére költötte az egész fizetését, vagy épp kirúgták mindenhonnan, vagy évekig munkanélküli volt - a másik meg azért nem adta be a válást, mert akkor még a meglévő vagyon felét is vitte volna az ingyenélő. Na az ilyet tökéletesen ki lehet védeni egy házassági szerződéssel, mert ott mindenki annyival távozik a végén, amennyit beletett.

Nem szabad úgy fejet ugrani a házasságba manapság, hogy úgyis örökké tart - persze reméljük a legjobbakat! - ha egyszer a statisztikák szerint a fele válással végződik. És bizony ha megromlik a viszony, sosem tudhatjuk, hogyan áll a másik a vagyoni kérdéshez. Lehet bízni benne, hogy fair és igazságos lesz, de mi van, ha nincs ilyen szerencsénk?

Nem kötnék, hisz minek? A törvény leszabályozza, házasság előtti vagyon saját marad házasság utáni vagyon közös.

Illetve az én és a párom helyzetében már csak azért is felesleges, mert együtt teremtünk meg mindent. Egyikünknek sincs olyan külön vagyona, amire rátehetné a másik a kezét. Lakásvásárlás előtt vagyunk, alapból ő fog nagyobb tulajdonrészt kapni, mert ő hozza a tőkét, a maradék pedig közös hitel lesz. Így ez tiszta ügy marad esetleges válás esetén.