Bevállalnátok így még egy kisbabát?
Férjemmel 30-on túl voltunk, mire összejött az első babánk. Nem így terveztük, orvostól orvosig jártunk, egészségesek voltunk, csak valami miatt váratott magára. Aztán megtudtam, hogy terhes vagyok. Madarat lehetett velem fogatni. Nagyon kislányt szerettem volna, akit tudok szépen öltöztetni, fésülgetni a haját. Elterveztem, milyen lesz a szobácskája stb. Férjem fiúcskát akart, akivel focizhat. :)
A nagymamák is nagyon örültek, órákon át sírtak örömükben. Aztán elkezdtek tervezni. Eldöntötték, hogy lányom lesz és sorban hordták oda a rózsaszín, fodros ruhácskákat, ágyneműt, babakocsit. Kiválasztották a kislányom nevét. Szinte mindent eldöntöttek, és úgy tűnt, nem engednek beleszólni. Persze, örülnöm kellett volna, hogy annyi mindent kaptunk, de nem tudtam. Elvették tőlem azt az örömöt, hogy a kisbabámnak én vehessem meg a dolgait. Amikor folyamatosan azt hallgattam, hogy majd mit fognak vele csinálni, hova viszik nyaralni, kinél mikor fog aludni, valami összeomlott bennem, és már nem akartam a babát. Úgy éreztem, magát az anyaságot is el akarják tőlem venni, én csak azért kellek, hogy megszüljem azt a gyereket. Feleslegesnek éreztem magam. Férjemen is észrevettem, hogy már ő sem örül annyira a babának.
Aztán megtudtuk, hogy kisfiúnk lesz. Hihetetlenül boldogok voltunk. Férjem még táncolt is örömében. Az első sokk akkor ért minket, amikor felhívtuk a nagyszülőket a hírrel. Amint megtudták, hogy fiú lesz az umokájuk, onnantól kezdve nem érdekelte őket mi van velem, vagy a babával. Még meg se szültem, de már azt hajtogatták, hogy nem baj, majd a következő lány lesz.
Azóta megszületett a fiam, és jönnek látogatóba, babusgatják, de még mindig mondogatják, hogy kell nekik egy lány unoka.
Imádom a kisfiam, imádok vele lenni a nap minden egyes percében. Abszolút nem bánom, hogy nem lányom lett. Viszont szeretnénk még egy babát, csak férjemmel kicsit félünk, mi lesz, ha a következő baba lány lesz. Félünk, hogy a nagyszülők különbséget fognak tenni közöttük. Mindketten egykék vagyunk, így máshonnan nem lesz több unokájuk.
Tudom, butaság emiatt már előre félni, de mégis.
Ti bevállalnátok még egy babát?
Még a hozzászólásokat sem bírtam elolvasni, annyira le vagyok döbbenve. Tényleg léteznek ennyire önállótlan, dróton rángatható emberek mint ti, és felnőtteknek mondják magukat?! Most ez teljesen komoly amit írsz? Mert akkor ne, semmi esetre ne vállaljatok gyerekfejjel még egy gyereket, akárhány évesek is vagytok.
Ez nem a nagyszülők hibája amit leírsz, hanem a tiétek.
Írok neked egy példát: Mikor a lányomat vártuk, anyósoméktól kaptuk a kiságyat. Elmentek a férjemmel, és megvették. Én meg megláttam, és megmondtam, hogy köszönjük szépen, nem ezt választottam, ennyi! Megsértődtek e? Meg hát. És?
Vannak szülők, akikkel be kell tartatni a magánélet jogához való határt, mert különben pofátlanul másznak bele a felnőtt gyerekeik családi életébe. És mint tudjuk, "a pokol is jó szándékkal van....."
A 11-es válaszoló mindent leírt, amít gondolok a kerdésről.
A nagyszülők ennyire belefolynak az életetekbe? Ez csakis a ti hibátok. Hogy elrontották a babavárásodat? Ez a te hibád. Ne a nagyszüloket hibáztasd, mert ennyire befolyásolható emberek vagytok.
Kezdjél el önálló felnőtt emberként gondolni magadra, és ne gyerekként.
Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!