Szerintetek zavaró a nagy anyagi különbség két ember között? Ti bevállalnátok az összeköltözést?

A barátom (és az egész családja) enyhén szólva is gazdag. Az én fizetésemből tulajdonképpen a rezsijét sem tudnánk kifizetni, még nyáron sem. Szerinte ezzel nincs semmi baj, ő keres kettőnk helyett is. Sőt, azt mondja, butaság részemről, hogy dolgozni járok, nyugodtan maradhatnék otthon, vagyis nála, mert jelen pillanatban még külön élünk. Semmi dolgom nem lenne, ott a bejárónő, aki takarít, és néha főz is rá, ha nem, akkor meg megyünk étterembe, vagy rendelünk pizzát. Házasságot, gyereket nem akar, többször is mondta, hogy élvezzük ki, hogy kettesben vagyunk, kötöttségek nélkül. Ő lehet, hogy élvezi is, de én egyre inkább úgy érzem, hogy csak egy kitartott valaki vagyok, és ha összeköltözünk, tényleg nem tudok érdemben hozzájárulni a családi kasszához. Lehet, hogy egyedül vagyok vele, de nagyon zavar a helyzet. Soha nem bánt meg készakarva, de észre sem veszi, hogy néha menniyre nem szép, amit csinál. A múltkor pl. nem ette meg a szendvicset, amit egy kirándulásra vittem neki, mert "az ilyen olcsó szalámikba minden sz*rt beledarálnak". A drágára viszont nincs pénzem, így sem azt vettem, amit egyébként szoktam. Soha nem jön el hozzám az albérletbe, mert az ő házában ott a plazmatévé, meg a bőrkanapé, ami "mégiscsak kényelmesebb, mint az Ikeás bútor". Szerintetek működhet így egy kapcsolat, vagy mindig háttérben fogom érezni magam?