Támogassam vagy beszéljem le erről? Hozhat ez változást?

4 éve vagyunk együtt, 2 gyermekünk van, párom 38 éves, én 28.

Nagyvonalakban: kocsmázik, nem dolgozik, nem foglalkozik a gyerekekkel, csak a hálóban tv-zik, ha kell neki valami, kiabál, hogy vigyem be, a háztartásban nem segít, úgy beszél velem, mint a kutyával. Ami pénz van itthon, ahhoz hozzányúl.

Azt mondta tegnap, engedjem el az anyjához, ahol nincs áram, nincs fűtés, nincs víz, a földön aludna, és visszamenne az erdőre dolgozni, és amit keres, annak a felét hazaadná, a többi kajára és útiköltségre nála maradna. Favágóként dolgozna, napi pénzt kapna, ami napi 4000ft, az utazás neki napi 1000ft.

Azt mondja, szégyelli magát, mert nem becsül meg minket, és így a sötétben, hidegben talán észbe kapna.

Azt ígérte, ha nem tud megváltozni, nem jön vissza, mert nem ezt érdemeljük.

Az anyjáék sem etetni, sem támogatni nem tudják.

Szerintetek ennek van értelme? Már 1 éve így élünk, előtte nem volt ilyen.

Ne bántásokat írjatok, a véleményetekre vagyok kíváncsi.