Kételkedtetek valaha abban, hogy alkalmasak vagyok-e párkapcsolatra? Akinek szinte mindig van/volt párkapcsolata, talán nem is érti mire gondolok (? )

Én tipikusan az vagyok, akit leírtál. Vagyis természetes, hogy párkapcsolatban élek és ha tönkre is megy, tudom, hogy lesz más. Nincs gondom az ismerkedéssel és a kapcsolatkialakítással, valahol még is megrekedek. Ez sem jobb a te verziódnál, hidd el. Sőt... Meglehetősen aggasztó, hogy már magamra sem találnék jobb jelzőt, mint pasifaló, vagy nem is tudom, még sem vagyok képes megállapodni senki mellett, ahogy mellettem sem képes senki megállapodni.

Ahogy valaki más is írta, mostmár úgy indulok neki, hogy semmi nem tart örökké, így meg csak méginkább rontom az esélyeimet. Nem merek már őszinte érzelmeket táplálni.

Az elmúlt pár évben bennem is felmerült, hogy nem vagyok rá alkalmas. Több, mint 30 éve vagyok férjnél.

Hogy idegesítenek a kérdései,hogy egyik nap világmegváltó tervei vannak, másik nap fel sem kel.

Több diplomával egy balesetből kifolyólag lett demens.

Javasolták, helyeztessem gondnokság alá. Nem vitt rá a lélek..

Ha elhagynám, a gyerekeinkre maradna.

Ha most nem érzed, hogy alkalmas vagy a párkapcsolatra, akkor ne erőltesd. A szerelem, szeretet alkalmazkodóvá tesz (kicsit), de ha ez elmúlik, még nehezebb együtt élni.

Kedves Kérdező: nem is próbálkozik nálad senki soha? Talán nagyon nehezen megközelíthető vagy. Azon meg kár gondolkozni, hogy egyszercsak vége lesz, és az milyen rossz lesz. Élvezni kell a jelent, a kapcsolat minden pillanatát. Ha a megfelelő ember van melletted, akkor ugyan miért lenne vége? Ha meg időközben kiderül, hogy nem a megfelelő, legalább megpróbáltad és tapasztaltál. Aztán ha találkozol azzal az emberrel, akit valóban közel akarsz engedni, akkor jó eséllyel nem fogod elszúrni a dolgot valami banális hülyeséggel. Én is sokat stresszeltem ilyen dolgokon, nehezen is ment egy kapcsolat kialakítása. Első lépésként szerintem magaddal kell tisztába jönnöd: valóban szükséged van jelenleg egy kapcsolatra, vagy csak a társadalmi normának akarsz megfelelni? Én például nagyon szerelmes tudtam lenni, de valójában nem akartam magam lekötni, mert jól elvoltam a kis életemben.

Egy fontos dolog, amit szerintem meg kell értened ahhoz, hogy ne görcsölj rá erre a kapcsolat dologra: az együttjárás, szerelem csodálatos dolog, a felek azért vannak benne, mert jó nekik. DE nem szabad ezt a dolgot túlmisztifikálni, mert ez is csak az élet része, ami megtörténik. Nyilván minél idősebb az ember, minél többet agyal rajta, annál nehezebb az első lépés. Át kell vergődni a kezdeti nehézségeken, ha kell, izomból, hogy aztán jó legyen.

"Az az egyik legnagyobb félelmem, hogy elromlik"

Ha így gondolkodsz, akkor gondolom kávéfőződ, mosógéped, stb. stb. sincs.

évekig egyedül voltam, szenvedtem, most van egy új barátom.

most meg azon kételkedem, hogy biztos ő kell-e nekem.

minden rendben van, minden úgy megy, mint a nagy könyvben, én mégsem tudom, hogy most ez elég-e, amit érzek, vagy mi ez, fogalmam sincs.

Egy éve volt egy kezdődő majdnem-kapcsolatom, és ott is voltak bizonyos kételyeim, és akkor jöttem rá, mennyire fontos volt már, mikor elhagyott.

De ez a mostani ez megint más érzés, más dolgok működnek ebben, mint az előző kapcsolataimban. És nem tudom, ez így jó-e, folyton agyalok, minden reggel ezzel a gondolattal kelek. Nem tudom, hiányozna-e, tudna-e fájdalmat okozni, ha nem érdekelném, mert még sosem csinált olyat, amivel megbántott volna.

Nem vagyok tisztában a saját érzelmeimmel, vagy pedig még túl friss a kapcsolat, hogy tudjam?

Arra gondoltam, hogy nem is járok felhők között, pedig kezdődő kapcsolatban így kéne. Ugyanakkor nagyon bensőséges és őszinte, ami köztünk van.

Nem tudom, hogy mi elég hosszú távon, és hogy nem szeretek-e bele valaki másba őmellette.

01.29-es vagyok.

Igen, az tény hogy sosem voltam egyedül nyaralni, avagy sosem szilvesztereztem egyedül, most sem fogok, de abba még is nagyon rossz belegondolni, hogy gyakorlatilag sosem ugyanazzal a férfival.

Változó, hogy meddig tartanak a kapcsolataim. Ha szerelmes leszek, akkor akár évekig. A legutóbbi komolyabb 3 évig tartott. Előtte is voltak 1,5-2 évesek, de amíg azt látom, hogy mások már 7-10 éveket ünnepelnek, addig nekem igen sanyarú a lelkem, hogy nálam mikor lesz ilyen? Van olyan, aki mellett 3-4 hónapnál nem bírok többet.

Kezdem elkönyvelni, hogy ez az én sorsom, ilyen vagyok. Valamiért biztos bevonzom. Vagy én vagyok elégedetlen, vagy velem elégedetlenek, ennyi.

Hol ismerkedünk meg? Dolgozom, mellette egyetemista vagyok. Az egyetemről és a munkahelyemről is származott már párkapcsolatom, de volt kollégám ismerőse, vagy évfolyamtársam haverja. Buliban is ismerkedtem már komolyabbal. A személyiségem, vagy talán a kisugárzásom lehet szimpatikus a férfiaknak, emiatt mehet könnyen az ismerkedés, de minden csoda "3 hónapig" tart. :)

Én is elviselhetetlen vagyok, ezt aláírom. Nagyon bizalmatlan vagyok a férfiakkal szemben és aki ezt nem tudja kezelni, az gyorsan meglép.