Hogyan dolgoztátok fel az édesanyátok halálát?

2 éves voltam, amikor meghalt, most 34 vagyok, sehogy sem tudtam még túllépni a dolgon, pedig szakember is segített már.

Mondjuk nekem még jött a haláleset mellé egy alkesz nevelőanya.

Szia!

Nem baj,hogy sokat gondolsz az anyukádra,a fájdalom és az űr,mindig is ott lesz az szívedben,szerintem igazán felejteni és túl tenni magát az ember egy haláleseten,pláne,ha az valamelyik szülő,soha nem tudja.

Én az apámat veszítettem el,egy hónapja volt a temetése,hirtelen történt és felfoghatatlan.Bennem csak most kezd tudatosulni,hogy ő már soha nem játszik az unokáival és velem sem beszélget és kávézik stb.soha már.

Így,hogy gondolunk a szeretteinkre,akiket elveszítettünk,kicsit olyan érzés is,mintha velünk lennének még.

Nekem az a véleményem,hogy az űr és a fájdalom megmarad:(

mint,ahogy az emlékek is.

Ma én is egész nap ezen gondolkodom. 11 éve halt meg anyukám, én 20 voltam akkor, ő meg 38. Nem tudok túlépni rajta, pedig tudom, hogy ő azt szeretné, hogí éljem az életem és legyek újra vidám. De valahol vele halt egy részem. Egyedüli gyerek vagyok, anyu volt a mindenem, nagyon jó kapcsolatunk volt. Olyan anya ő, akit mindenki kívánna magának. Ha valaki tudja, akkor tényleg írja meg. Nekem nem sikerült. Pedig van egy gyönyörű lányom, megértő férjem. De bezárkóztam a négy fal közé. Se munka, se társaság, se szórakozás, semmi. Magány, és persze egyre több betegség. tudom, nem így kéne, tudom. De olyan üres azóta a világ, valahogy kifakultak a színek. És nem érzem magam biztonságban. Ott ragadtam a gyerekkorban, csak már árva vagyok. Pedig fel kéne nőnöm, hiszen már én is anya vagyok. Tele bűntudattal.

Jaj, tudom, ezzel nem segítettem. Ne haragudj, de muszáj volt kiírnom magamból. Köszönöm.

Szia!

Az én édesanyám is rákos volt, meg ezen kívül még volt jó pár baja... pedig abszolút nem volt káros szenvedélye: nem drogozott, nem ivott, nem cigizett se semmi.

11 éves voltam amikor anyu itt hagyott minket. Ez lesz a hatodik évem nélküle.

Hidd el, sose fog elmúlni. Mindig hiányozni fog. Mindig lesz benned egy kis űr, mindig is hiányozni fog, hogy odabújhass hozzá, vagy hogy csak rá mosolyogj. Ezt semmi és senki sem fogja betölteni.

Azért te jobban jártál, mint én, mert én csak akkor kezdtem igazán megismerni, amikor elvették tőlem, és szinte nem tudok róla semmit. Itthon nem beszélünk róla, mert apa szerint nem szabad a múltban élni. De nagyon hiányzik:"( :"(