Hogyan dolgoztátok fel az édesanyátok vagy édesapátok elvesztését?
Eltávozott az egyik szülőm. A bajt az jelenti, hogy ekkorra már amúgyis ki voltam készülve idegileg a volt barátom miatt, akibe szerelmes voltam, és ő szórakozott velem. A kapcsolat bonyolult volt, és nagyon rosszul érintett engem. A családtagom elvesztése után elkezdtem sedatif pc-t szedni, és most is szedem, néha napi három-négyet, meg már korábban is egy-kettőt nervenpflege-t szedtem, most abból is beveszek néha egyet-egyet, de nem tudom, hogy meddig lehet ezt csinálni. A barátom most teszi le, vele is hasonló tragédia történt a családjában.
Van valami másik gyógyszer, ami természetes?
Sajnos azt hiszem, hogy nem elég erősek. Igaz, hogy eddig prímán hatottak, de ma nem, mert ma sokkal idegesebb voltam.
Most már azon gondolkodom, hogy kiköltözöm a házunk udvarára, hogy együtt aludjak a kutyámmal, mert annyira magányos vagyok, és annyira szeretethiányom van és annyira nyugtalan vagyok, és még komolyan is gondolom. Egyszerűen egyedül érzem magam. Ez mikor múlik el? Mit lehet vele csinálni?
Ti mit tettetek?
Köszi.
válasza:én 5 év távlatában sem tudok neked pozitívat írni,lehetetlen feldolgozni a tényt.
én 3 év betegséget is végignéztem mikor 17 évesen anyu itt hagyott minket.
a mai napig egy űr van bennem,mikor jobb,mikor rosszabb de elkísér.meg KELL tanulni a fájdalommal élni.
sok kitartást kívánok...
xanaxokat meg ne szedj...én nem szedtem soha,nagyon ritkán volt hogy 1-1 szemet,de a 2 kezemen meg tudom számolni hány darabot."csak" a gyomrom készült ki és aszivem kicsit szaporábban ver,erre szedek gyógyszert,amúgy rendben vok ;)
válasza:Apám elvesztése nem nagyon rázna meg, mert sokat bántott, és most is csak piszkálni tud.
Anyu már más tészta, ő nem egészséges, és az idegei sincsenek rendben, sokszor bánt, de nem is tudja, hogy nekem az rossz, valahogy nem érzékeli, nem tudom, mit éreznék, ő biztos hiányozna, apám viszont egyáltalán nem, mert sokban tehet arról, hogy anyu ilyen.
válasza:Részévtem!:(
Előszőr is álljál le a gyógyszerekkel, semmivel semm lesz tőle jobb előbb utobb hozzá szokik a szervezeted és már semmit nem használ ellenben függőséket okoz.
Keresél fel egy pszihologust.(Nem feltételen kell 'fizetőst' vannak államiak.) Van egy csomó online lelkisegély szolgálat, valamint ingyensen hívhatóak is. Ott meghalgatnak mindig, ha egyedül érzed magadat van kivel beszélgessél. Persze hosszú távon ez se megoldás. :) Keresél új barátokat, erre nagyon jó az internet a sok elmebeget között mindig tallálni jó embereket is.
De hogy a kérdésre is válaszoljak. Megkönyebbülést éreznék 'egy' problémával kevesebb, mert sajnos nálam a család abból ált hogy hogyan tegyenek tönkre.
üdv,
A
válasza:Anyukám idén májusban ment el. Én most 23 vagyok, babát várok. Borzasztó érzés, hiszen tudom, hogy mennyire szerette volna megérni, hogy kisbabám legyen. Hónapokig ágyhoz volt kötve, közben elkezdett kardigánt kötni a babámnak, aki akkor még meg sem fogant. A mai napig nehezemre esik bemenni a lakásába, mindig sírnom kell olyankor. Érzem az illatát, olyan, mintha csak elment volna valahová. Mindig várom, hogy felhívjon, és rengetegszer eszembe jut, hogy "Na, ezt majd elmesélem Anyunak!" De nem tehetem. Borzasztóan hiányzik, és hülyeséget mond, aki azt állítja, az idő mindent megold. Nem old meg. Nekem napról napra jobban hiányzik, naponta kb. ezerszer jut eszembe. Sokszor önzőnek értem magam, amiért úgy gondolom, igazságtalan az élet, és neki itt kéne lennie velem, hogy együtt menjünk vásárolni a babámnak, vagy csavarogjunk, mint azelőtt.
Ezzel az érzéssel meg kell tanulnod együtt élni. Próbálj meg keresni valami elfoglaltságot, ami leköti kicsit a gondolataidat. A férjem nem érti, miért akarok állandóan vásárolgatni a picinek, amikor még bőven ráérek. Azért, mert kicsit másra tudok figyelni, a kisbabám sokat segít, hogy kicsit könnyebb legyen.
Ha megszületik a kicsim, talán kicsit könnyebb lesz, hiszen ő azért le fogja kötni a figyelmemet. De azt az űrt, amit Édesanyám elvesztése okozott, soha senki nem fogja betölteni.
Köszike a kommenteket.
Igazából én perpillanat nem tudok racionálisan gondolkozni. Kilenc hónapig tartó szerelmi csalódásom során nem szoktam rá gyógyszerekre, de már nem bírtam tovább. Ráadásképpen szerintem rosszul alszok, ezért is vagyok annyira fáradt. De tudom, hogy vannak Z-típusú altatók, amikre nem lehet rászokni, legfeljebb kérek a háziorvosomtól.
A nyugtatót, meg a sedatifet azért is szedtem, mert félek attól, hogy gyomoridegem lesz megint, és munkahelyen borzasztóan kellemetlen lenne. Ezt akarom elkerülni.
De most találtam ki, hogy kimegyek aludni az udvarra a kutyámmal. Ma már kint alszok, vele együtt. Soha olyan jól nem aludtam, mint mikor az exemmel aludtam, ezért gondolom, hogy ha együtt alszol mással, még ha a kutyádról is van szó, biztosan megnyugtat, és legalább jobban aludnék. Túl is hajtom magam, irdatlanul sokat dolgozom most, de máskor meg alig van munkám. Már teljesen kivagyok idegileg. Már nem érdekel semmi és senki. Régen mindig sokat küzdöttem az ellen, hogy ne szedjek gyógyszereket, de már nem érdekel az élet. Régen szépnek láttam, de ma már kegyetlennek és szarnak látom az életet, és szerintem, ha picit többet leszek a kutyámmal, akkor jobb lesz. Anyám halála után csak egyszer ölelt meg egy pillanatra az egyik rokonom, és nagy szükségem lenne valakire. De nincs most senkim, és párkapcsolatot találni nem olyan egyszerű, arra várni kell. Így viszont magányos vagyok. Azt is tervezem, hogy hosszútávon összeköltözöm a kutyámmal, hiszen a beteg embereknek mindig segítenek. Nekünk meg egy roppant érzékeny fiatal felnőtt magyar vizslánk van. Nagyon sokat várok tőle. Azért is döntöttem el, mert múlt este egy csomó szorongásgátlót, meg két természetes nyugtatót bevettem, mert túlontúl felidegesítettem magam egy dologgal, és aztán úgy tűnik, hogy kipihentem magam. Ezért is mondom, hogy szerintem rosszul alszok, talán eztán jobban fogok aludni.
Mégegyszer köszi a segítséget.
Egyébként én sem jöttem jól ki az anyámmal, de nálunk súrlódások voltak inkább. Nem mondom , hogy hiányzik, mert fel sem tudtam dolgozni ezt a dolgot, de magamat ismerve sosem dolgozom fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!