Hogyan dolgoztátok fel? Hogyan győzzem le a félelmemet?

Ha nem muszáj, akkor ne nézd meg. Én sem néztem meg a nagypapámat, hiába mondták, hogy csak olyan mintha aludna. Nem voltam képes rá. Őrizd meg az emlékét úgy, ahogy emlékszel rá. Nem hinném, hogy bárki szemrehányást tenne mert nem akarod megnézni. Őszinte részvétem!

25 éves voltam mikor meghalt a nagymamám.Nekem látnom kellett,ahhoz,hogy elengedjem,megsirathassam.A feldolgozás nehezebb.Azért fogadtam el a halálát,mert teljes életet élt.Nálam csak ez segített.

Nem muszáj megnézned.Állj valahol távolabb.Így részt veszel a temetésén, de nem látod.

Ezek szerint van egy ilyen társadalmi elvárás, hogy meg kell nézni a halottakat? Mert mintha ez ellen tiltakoznátok, de létezik ez egyáltalán?

Kitartást, erre csak azt tudom mondani. Nagymamám utolsó napján kórházban volt, nagyon-nagyon rossz állapotban, bélelzáródás, nem ihatott, de 40 fok volt kint, könyörgött a vízért. Vizezett gézlappal törölgettem a száját, mint egy kisgyerek kapta el és szívta belőle a vizet. Soha az életben nem fogom elfelejteni ezt a pillatatot és azokat a szemeket, most is elszorult a torkom, pedig 6 éve már. Én akkor voltam 19, életem legborzalmasabb napja volt, én láttam őt utoljára élve. A temetésen megnéztem, de mondtam, hogy ez nem ő. Mamám igazi hajlott hátú, fekete népviseletes, kendős, mesebeli nénike volt. A koporsóban teljesen kiegyenesedett háttal rá se lehetett ismerni. A kórházi délutánt, ahogy könyörög vízért, kb. fél év után sikerült feldolgoznom: addig minden éjszaka (szó szerint!!!) azzal álmodtam, hogy vízért könyörög és kérdezi, hogy miért engedtem meghalni.

Ne nézd meg, én senkit se nézek meg. Van akinek pont az kell, hogy el tudjon búcsúzni, van akiben csak negatív élményt okoz. Úgy tűnik te az utóbbi vagy. Nem kötelez senki sem, hogy megnézd és nem is fognak rosszat gondolni. Emiatt ne aggódj

Ne nézd meg. Emlékezz rá úgy, ahogyan Te szeretnél! Senki nem kényszeríthet semmire, a halált mindenki máshogy tudja feldolgozni.