Hogyan dolgoztátok fel? Hogyan győzzem le a félelmemet?

Az én édesanyám rákban szenvedett és otthon halt meg.

Az ágyukon lett "felravatalozva", amíg a temetkezéstől nem jöttek érte. . Olyan volt mintha aludt volna. Sőt a kezéhez érve sem éreztem, hogy hideg lett volna pedig már több mint 1 órája letávozott közülünk.

Nem bántam meg, hogy megnéztem mert így gyászt könnyebben feltudtam dolgozni és eltudtam búcsúzni tőle.

Régebben sem volt ez másképp! Halottvirrasztásokat tartottak amelyen az egész család apraja-nagyja jelen volt. Érdekes, hogy a gyerekek is részt vettek ebben a szertartásban mert ma már nagy részüket ki sem viszik őket a temetésre a szülők! Igaz! A fiamnak mi is mondtuk a többi családtag kérésére, hogy maradjon kint amíg elszállítják az Anyukámat. Mai napig bánom! Szerintem ő is nyugodtan megnézhette volna mert semmi visszataszító nem volt a látványába! Így ő csak a temetésen tudott elbúcsúzni tőle.

Kedves Kérdező!

Őszinte részvétem a nagymamád elvesztéséhez!

Egy szeretett személy elvesztésénél nagyobb tragédia nem létezik!

Nem muszáj megnézned holtában a nagyidat. Erre a tettre senki nem vehet rá.Azt sem kell senki előtt szégyellned, hogy felnőtt létedre így érzel.

Bárki bármilyen tanácsot is oszt neked ezzel kapcsolatban: erre nincs jó válasz, nincs tanács!

A döntés egyedül rajtad áll!

Ne nézd meg.

Lehet hogy van akit segít (pár sorral feljebb), de engem biztos rossz érzéssel töltene el ehy halott rokonom látványa.

Nekem temető se kell ahhoz, hogy egy halottól elbúcsúzhassak.

A temetéseket se szeretem.

Én egyedül intézem ezt magamban, magamban a szívemben.

Szerintem nincs ilyen társadalmi elvárás. Főleg, hogy jobb esetben csak a szűk családnak van lehetősége utoljára elbúcsúzni a nyitott koporsó mellett a szerettétől, ők meg úgyis ismernek, és tudják, hogy mit miért teszel..

(Nálunk Anyum temetésénél a pofátlan szomszéd bejött, jól megnézte Anyumat, majd kimentek.. kedvem lett volna pofánverni.. A mai napig előttem van, ahogy ott láttam Anyumat a koporsóban, és a kórházban is az utolsó perceiben.. :'( Nagyon nehéz elfeledni, de koncentrálok arra, hogy a mosolyát lássam magam előtt, ha Rá gondolok..)

Ha ennyire félsz tőle - ami érthető -, tényleg ne menj közel a koporsóhoz, nem kell megnézned Őt..

Szia!

Fogadd őszinte részvétem!:-(

Ha úgy érzed, hogy nincs erőd megnézni, szerintem ne nézd meg. Senkinek nincs joga ezért elítélni Téged! Nekem 3 hónapja halt meg Anyu, akkor úgy éreztem, hogy meg kell néznem, de nem kellett volna... nagyon felkavart! Azóta is az a kép kísért, pedig úgy szeretnék Rá emlékezni, amilyen életében volt!

Ha úgy érzed, nem bírod majd feldolgozni, akkor szerintem ne nézd meg!

Nagyon sajnálom, sok erőt kívánok!

Szia!

Őszinte részvétem.

Ha nem szeretnéd, ne nézd meg. Nem tudom, hogy valakinek a rábeszélésére érzed-e úgy, hogy be kell menned, de nem kell.

Ha teljesen nyitott koporsós a temetés, akkor más a helyzet, de igazából nem nagyon hallottam még ilyenről. De ha ez lesz, akkor próbálj meg nem odanézni, vagy "nem olyan szemmel nézni". Mondjuk csak a szemfedőt, a virágokat a mellkasán.

Édesanyám sem nézi meg a halottainkat amikor temetésre kerül a sor, és én megértem... Azt mondja, hogy nem így akar emlékezni rájuk, és hogy tudja, hogy nem tudná elfelejteni. Meg akarja őrizni az utolsó élő arcukat és mosolyukat, amit látott. Ha érzékeny vagy ilyenre, akkor a halott látványa ezt örökre elmoshatja.

Ne hagyd, hogy erősködjenek, ha ez a gond, csak mondd meg, hogy máshogy akarod megőrizni az emlékét.

Ha pedig csak te érzed úgy, hogy be kellene menned a ravatalozóba, amíg nyitva a koporsó: nem kell. Sokan nem fognak bemenni.

Ne hidd el, ha valaki esetleg azt mondja, hogy csak olyan mintha aludna, mert nem olyan. Engem nem zaklat fel a halott látványa, segít elbúcsúzni, de nem nevezhető alvásnak amit látsz. Másfajta nyugodtság van az arcukon, és ezt van aki nem akarja látni. Érthető is. Ne nézd meg, ha nem szeretnéd.

Előző vagyok újra. Az én tapasztalatom egyébként is az, hogy nagyon kevesen mennek be a halotthoz. A legtöbben nem akarják látni. Valószínűleg nem leszel egyedül ezzel.

És még egyszer őszinte részvétem...