Én még olyan családba születtem, ahol, amikor az anyák még otthon szültek. Egyetlen segítség a bába asszony volt. Édesanyám miért nem panaszkodott soha?

Lehet hogy a mai életmóddal van az embereknek bajuk. Érzik hogy hiányzik nekik legalább néha a természetes életmód is. Ez a megterhelő. Vagyis igaz hogy kényelmes a nagyváros, ahol gombnyomásra elérhető egy doki, egy másik gomb nyomására meg pizza jön a házhoz. Viszont mind a fizikai mind a lelki egészségnek jót tesz néha a természetbe, a vadonba is kinézni. Vagyis az ember a természet része, nem szakadhat el tőle véglegesen.

Emlékezzünk csak mit mondott a Krokodil Dundee című filmben a főhős barátnője amikor azt mondta neki a férfi hogy ideje lenne hazamennie a civilizációba:

- Otthon vagyok!

Mondta elégedett mosollyal. Pedig az amerikai nagyvároshoz képest kényelmesnek nem volt nevezhető az ausztrál vadon.

Egyetértek az előzőkkel.

A másik, hogy a világ is változott. Én olvastam az Anyák könyvét, talán 1967 vagy 1968-as kiadást.

A lényeg, hogy ne kapkodd fel állandóan a babát, mert megszokja. Ne szoptasd igény szerint, hanem pontosan az óra szerint. Nem volt szó játékos fejlesztésről, zenebölcsiről, bébiúszásról. Gyakorlatilag a ridegtartáshoz hasonló ajánlások voltak. A fotón lévő bölcsiben is gyakorlatilag kiságyakban fekvő babák voltak, a gondozónő meg az asztalnál ült.

Manapság sokkal több az elvárás az anyák felé: amellett, hogy legyen rendben a lakás, mellette fejleszd a gyereked, játssz kreatív játékokat vele, hallgasson már az anyaméhben Mozartot, vidd babajógára, stb. Persze legyél csinos, szoptass de add le hamar a kilókat mert bezzeg a képeken szétphotosoppolt, de személyi edzővel és saját szakáccsal rendelkező X színésznőnek szülés után 2 hónappal már kockahasa volt.

Anyukám azt mondja, hogy annak idején igaz, hogy mosással, pelenkázással több dolga volt, de manapság sokkal pörgősebb, nehezebb. Régen az ő élete sokkal nyugodtabb volt mint pl. az enyém.

Tudod, mi az a komatál?

Amikor szülés után a nő nem főz hat hétig, és a rokonok, barátok visznek enni a családnak.

Nehogy azt hidd, hogy anno szülés után kihajtották a nőket a mezőre. Ez baromság, ami most szájhagyományként terjed.

Másrészt: 50 évvel ezelőtt a nagypapám dolgozott egyedül, ő is 8-16 órás munkarendben, egy gyárban. Minden este együtt volt a család, és a nagypapa keresett annyit, ami elég volt egy család fenntartásához.

A nagymama intézte a háztáji állatokat, kertészkedtek, disznót vágtak, stb. A gyerekek is ahogy cseperedtek, úgy álltak be segíteni.

Kérdező: gondolom, szívesen kiugranál az ólba reggel 6-kor, hogy suli előtt még kitrágyázz a malacok alatt, aztán mosakodás, átöltözés, és irány az iskola.

Mert apámnak ezt még MUSZÁJ volt.

Ma az van, hogy a legtöbb munkahelyen több műszakban dolgoznak. Nem kell kattogni, hogy tanult volna többet, mert az orvos, nővér, stb. is így dolgozik, és ismerek olyan mérnököt is, akinél csoda, ha este 10 előtt haza esik.

A gyereknek meg apa és anya is kell.

Apropó: anno nem váltak el, bármilyen rossz is volt a házasság, míg ma akkor is válnak, ha egyébként még menthető lenne a házasság egy kis igyekezettel. Alig nő fel úgy gyerek, hogy apa és anya egy életen át együtt marad.

Az a nő, aki egyedül nevel 2-3 gyereket, hidd el, hogy szívesen lemondana a GYES-ről, ha nem egyedül kell élete végégi cipelnie azt a terhet, amit eredetileg ketten vállaltak.