Hogy lehet ekkora bunkó anyósom? Párom meg nem szól neki semmit.

1. Van neked egy párod, akinek meg te vagy a párja, nem az anyukája.

2. A ház - benne a konyhával - vagy a TE territóriumod, esetleg a kettőtöké.

3. mindenki azt főz, amit akar... ha hozza a hozzávalókat és utána elmosogat.

4. a tévét sem anyuci hozta magával.

Szó, ami szó, szerintem meg kéne beszélned férjurammal, hogy akkor most az asszonya férfiemböre óhajt lenni, vagy anyuci kicsifija?

Itt tényleg anyósok válaszolnak sorra...

Már ne haragudjatok...itt osszátok az észt, hogy miért nem vásárolt be rendesen, meg hogy mindig elhint egy-egy részletet, hogy az ő javára dőljön el a kérdés. Bakker...miért? Írja le az egész életét, minden enyhítő körülményt, hogy ne kontárkodjanak a konyhájában és hogy védje meg a saját férje? Ha a férje őt választotta és vele is él, akkor már védje is meg!

1) nem is tudtok semmit az anyagi helyzetükről

2) írta, hogy ő abból a rohadt rizsből MIT fog készíteni, és az anyós nem tett ellenvetést

3) ha a vendégnek nem tetszik a menü, akkor vagy kibírja, vagy nem eszik, vagy hazamegy, és nem pedig elkezd önkényesen főzőcskézni

4) a férje egy anyámasszonykatonája, én is ki lennék borulva, hogy ilyen nyomi férjem van, hogy inkább az anyját védi és nem engem. Mondott egyáltalán valami visszajelzést a férj, hogy neki nem lesz jó az a kaja, és ezért hagyta, hogy az anyja tevékenykedjen?

Ha a történet hiteles, akkor úgy látom, senki sem szólt, hogy neki nem jó a kitalált kaja.

5) Lehet, hogy tényleg xar film, amit a kérdező akart nézni, de még akkor is ha más az ízlése, nem illik kirekeszteni a saját otthonában azért, mert épp anyós van a háznál.

6) Persze, ti sosem fogtatok ki nem támogató férjet/feleséget/anyóst.

Kérdező! Ez elég komoly téma szerintem, hogy a férjed ennyire nem áll ki melletted? Miért? Talán kiérdemelted? Megcsaltad? Elszórtad a pénzt? Csináltál bármi rosszat, amiért most vezekelned kéne, és azért nem áll az oldaladra? Szerintem ezeken sürgősen gondolkozzatok el, beszéljétek meg, hogy egy család attól család, hogy egységet alkot, és nem megy mindenki a saját feje után. Itt azt látom, hogy általános nálatok, hogy nem törődtök egymás érzéseivel kellőképp, és ezért semmiben sem tudtok megegyezni. Ebben fejlődnötök kell, ha nem akarsz még egyszer ilyen szituációba keveredni. Meg kell tanulni a problémákat nem a szőnyeg alá söpörni, hanem erőt venni magatokon, és előhozakodni vele, míg meg nem oldjátok amennyire csak lehet. Gyanítom, hogy nálatok sok ilyen szőnyeg alá söpört probléma van (tapasztalatom). Ez az önbizalomhiányból fakad, mert elnyomjátok a saját érzéseiteket, mert úgy vélitek, hogy majd úgyis el fognak nyomni. Lám, el is nyomjátok egymást mind. Ezeken dolgozzatok! Lehet, hogy bármelyikőtöknek különösen nehéz természete van (innen nem látom), akkor a család úgy kell számításba vegye, és keresse a megoldást.

Sok sikert és Kellemes Ünnepeket! :)

23/N

23 éves gyerekként nem kéne ilyen témában az észt osztanod, menj inkább vissza az iskolába...

35 N (és nem anyos :D)

36-os válaszolónak köszönöm, hogy a védelmemre kelt. Sajnálom a 35 éves hölgyet, hogy önértékelési problémái vannak, és hogy érzelemvezérelten sérteget engem amiért egy elkeseredett ember oldalára állok. Igaz, vannak korábban és később érők is, de azt hiszem, az ember mindig fejlődik, és azt is gondolom, hogy gyereknek nevezni valakit nem feltétlenül sértés. A gyerekek nagyon intuitívak, kreatívak és még nincs beléjük nevelve a sok félelem, amitől a végén ott kötnek ki 40 évesen, kiégetten, és nem értik, hogy mi a francért születtek erre a bolygóra. Vagy nem értik, hogy miért nem tudják megvédeni magukat, amikor az anyós kontárkodik a konyhában.

Kevés boldog embert ismerek, és egy olyan családot sem, ahol mindenki lelkileg ép lenne. Mire felnövünk, rengeteg sérelmen és szenvedésen megyünk keresztül, és mivel állatok vagyunk, a veszélyhelyzetek nyomait megőrzi testünk. Rengeteg felnőttnek a sok félelem annyira eltorzította a személyiségét, hogy egy kínszenvedés őket hallgatni, mert pont olyan agresszívak, mint te. Ilyeneket mondtak már nekem azok, akik közé te olyan büszkén sorolod magad (felnőttek): "Csináld ezt, csináld azt, tanulj, nőj fel, sz_pd le kicsit, verd ki, mulya vagy, k.*vä vagy, majd ha lesz diplomád, akkor tárgyalunk, akkor majd vitapartner leszel." Nekem ne gyere a tekintélyelvűséggel, mert attól, hogy képes voltál életben maradni 35 évig, semmit sem bizonyít az értékeidből. Másrészt, nem hiszem, hogy értelmezve olvastad, amit írtam, mert onnan, hogy azt írtam, hogy anyósok írnak, neked elöntötte az agyadat a vér, és vége volt a logikus gondolkodásnak.

Nézz már magadba, a rossz nevelés áldozata vagy te is, ugyanúgy, mint én. A különbség az, hogy te azokat a mondatokat ismételgeted nekem, amiket az anyukád/apukád vágott a fejedhez, amikor gyerek voltál.

Ha nem ismerik be az emberek, akkor is így van. Követjük az elfajzott családi mintákat, és csak kevés szerencsés van, aki képes ezeken felülemelkedni. Azt nem mondom, hogy én képes leszek, de törekszem rá. Gondoljatok bele, 50-100 éve még bevett szokás volt, hogy a gyereket veréssel kell nevelni. A családon belüli erőszak pedig még ma is nehezen kezelhető terület.

Volt egy megérzésem, hogy meg kell néznem, hogy még írt-e valaki...és írt egy másik ilyen, aki a semmire beképzelt.

Szóval...ti az életkorotokból eredő élettapasztalatra vagytok büszkék. Nem sokat tanulhattatok a tapasztalataitokból, ha ilyen módon le tudtok hurrogni egy "gyereket". Sajnálom a gyerekeiteket, mert észre sem veszitek, hogy milyen énközpontúak vagytok. Biztos nekik is kuss a nevük, mert ti vagytok a "felnőttek". Eleget láttam a felnőttekből, szóval köszi a kritikát, de nem vagytok vitapartnerek. Lássam a mondataitokon, hogy éretlenek vagytok. Nem a ráncok határozzák meg egy ember érettségét. Persze tudom, hogy aki jól tudja, hogy milyen nagy bakikat követ el még 35 évesen is, az már csak az életkorára tud hivatkozni. 3 és fél éve még öngyilkos akartam lenni, mert úgy leépítettek a szüleim (apám orvos...egyébként). És tudjátok, mit? Sok depresszión és szenvedésen át, de mégis ott tartok, hogy nem hagytam el magam. Az anyám paranoid skizofrén, az apám 12 éves koromig alkoholista volt, amúgy meg 10-20 éves koromig szexuálisan zaklatott. NA! Megnézem, innen melyik középkorú hölgynek van ilyen durva élettapasztalata! Most fizikusnak tanulok, és van egy nagyszerű párom. Pont abban tartom magam fejlettebbnek a magatok fajtánál, hogy én nem felejtem el, hogy honnan jöttem, és megértő vagyok a nálam fiatalabbakkal. Ha tévedtem is azokban, amiket tanácsoltam a kérdezőnek, azért még szebb lenne tőletek, ha értékelnétek bennem, hogy nem rúgok még egyet azon, aki segítséget kér (a kérdező)!

Ja, és nekem ne beszéljen senki arról, hogy menjek vissza az iskolába, akinél legalább kétszer igényesebb a helyesírásom és a fogalmazásmódom. Érveket kérek, nem acsarkodást. Köszi!

Kérdező! Ne hallgass a "felnőttekre". Ugyanúgy megérdemled a szeretetet és ugyanúgy lehet véleményed, akár 23 éves vagy, akár 35! Továbbra is fenntartom a javaslataim, amelyek jelenleg 29%-os hasznosságúnak lettek ítélve.

"Lássam a mondataikon, hogy éretlenek vagytok."

Úgy értettem ezt, hogy ha még sokat írtok ilyen stílusban, akkor csak igazoljátok mindazt, amit leírtam rólatok az első benyomás alapján.