Jogosan haragszik rám a férjem?

Szerintem jogos a férjed "haragja".

Kicsit felfújod ezt, és joggal érezheti a gyereke elleni támadásnak.

Ha lesz második gyereked az első szülöttedet is elkerülöd?

Persze jó lenne tudni, hogy pontosan mi is történt, mert ez csak a te oldalad...

3-szor voltam terhes. Sose küldtem el magam mellől senkit nehogy beteg legyek. Voltam beteg nem játszottam a hattyúk halálát, sose szedtem gyógyszert.

Szerintem most kezdesz el azon az úton haladni amit nem fog jó szemmel nézni a férjed. Ha beteg Őt is elküldöd. Már most a férjed elé helyezed a babát. Mikor meglesz a baba ez még rosszabb lesz. Szerintem egy kicsit gondold át, hogy ez így hova fog vezetni.

En sajnalom a ferjedet.

Ha minden nathanal, kohogesnel orvoshoz viszed majd a gyerekedet, akkor akar a varoba is koltozhettek, mikor majd elkezd kozossegbe jarni, arrol nem is beszelve, hogy a doki fog elhajtani par alkalom utan.

Amugy vannak gyogyszerek amit terhesen is lehet szedni.

Nem értem a válaszolókat, főleg a több gyerekeseket. Már egyikük se emlékszik milyen első gyerekkel terhesnek lenni mikor minden új? Még mindent ki kell tapasztalni? Oké, hogy egy állapot, de most találkozik először vele a kérdező. Lehet én is megkergülnék a sok hormontól, az elhúzódó betegeskedéstől.

Egyébként sima köhögéssel és náthával tényleg nem kell orvoshoz rohangálni a gyerekkel, de tényleg csak sima köhögés volt? Mert a köhögésnek is van több fajta verziója. Elég beteges gyerek voltam, volt olyan amivel elrohangáltam hetekig, volt amelyiknél azonnal antibiotikumot kaptam és volt amelyiknél hánytam is, olyan durva köhögőrohamaim voltak, oda meg köptető kellett, hogy felszakadjon a trutyi végre és meggyógyuljak. Olyan 10 éve nem voltam beteg, még náthás sem, de emlékszem, hogy nem egyszer betegítettem le az egész általános iskolai osztályomat, mert a szüleim szerint ez csak egy kis megfázás és nem vittek orvoshoz.

Reálisnak gondolom a kérdező kérését jelenleg, a későbbiekben, ha lesz még gyerek változni fog a véleménye valószínűleg, de miért kellene azonnal a mindenki által helyes döntést hoznia, miszerint mit hisztizel, ez csak nátha. Nem is azt mondta, hogy ne jöjjön a gyerek, hanem, hogy szóljanak neki, hogy ne kelljen terhesen egész hétvégén kitennie magát a szinte biztos fertőzésnek. A szájmaszkos ötletre, aha, a gyerek biztos nem rémülne halálra, vagy nem venné viccnek és rángatná le róla 5 percenként. Influenzás időszakban édesanyám is szájmaszkban dolgozott/dolgozik, mert munkahelyi előírás, viszont mivel gyerekekkel is foglalkoznak jött a helyzet szabályt töröl történet, mert egyszerűen elbőgték magukat a gyerekek, hogy őket itt most fel fogják boncolni. (szájmaszk=operáló orvos)

Tehát kedves kérdező, szerintem a férjed félig jogosan haragszik rád, mert tényleg az előadás módja szerint lejöhetett úgy neki, hogy koloncnak gondolod a gyerekét, viszont nem is megértő, mert nem gondolja át, hogy neki lehet már van egy gyereke, de neked ez az első terhességed, te gyereket még csak ilyen nagyban láttál közelről. Szerintem próbáljátok meg nyugodtan megbeszélni a dolgot, hogy mi lenne a megfelelő megoldás a helyzetre és jobbulást! (és igen, lehet neked kellene orvoshoz menned, már vannak terhesek által is szedhető gyógyszerek, csak rövid a lista, de nem üres!)

Lehet, hogy jelen szituációban kicsit 'határozottabb' voltál, mint kellett volna és ezért reagált így a férjed. Sajnos a mostani köhögős-orrfolyós betegségek java fertőző és a felnőtteket jobban leteríti mint a gyerekeket.

Én egyébként maximálisan megértelek! Aki egyértelműen téged kiált ki túlaggódós, házsártos hárpiának, az szerencsére nem esett át ilyen betegséggel nehezített időszakon.

4 hete született a harmadik csemeténk és én szeptember óta nem tudok kikeveredni egy ilyen csodás vírus fogságából. A férjem nem kapta el, a nagyobbik fiunk megúszta egy kis orrfolyással és némi kiütéssel, a kisebbiknek tüdőgyulladása lett, pedig még láza sem volt, csak köhögött és folyt az orra, én meg végigszedtem minden terhesen is szedhető antibiotikumot és még így is tüdőgyulladással és 39,6°C lázzal mentem szülni. Miután végre hazaengedtek a kórházból, a nagyobbik fiam betegedett le hasmenős-hányós vírussal. A gyerekorvos és a háziorvosom is azt tanácsolta, hogy néhány napig inkább a nagyszülőknél legyen, nehogy azt is elkapjam, de másnapra kiderült, hogy addigra már késő volt. 3 napra beköltöztem a fürdőszobába (szó szerint), mert annyi erőm/időm sem volt, hogy a szobából eljussak a wc-ig.

Most már jobban vagyok, de még mindig antibiotikumot szedek (ismét tüdőgyulladás, de most nem vagyok lázas) és olyan szinten legyengültem, hogy a kicsit még a kiságyból is csak segítséggel merem kivenni, mert ha lehajolok és felegyenesedek, egy pillanatra elsötétül minden és már többször össze is estem egy ilyen pillanat alatt.

Én sem értem, mi van velem. Az utóbbi 14 évben egyáltalán nem voltam beteg, most meg belőlem él egy kisebb patika...