2 éve férjhez mentem, de rájöttem hogy még szeretem az előző barátom és hozzá húz a szívem. Lehet rosszul döntöttem? Elfogok válni.

már ne is haragudj, de próbáld már meg értelmezni is amit leírtam. némi önkritika mellett, nem pedig szelektálni a válaszokat, miszerint amelyik téged nem támogat azt jól megmagyarázzuk.

mégegyszer mondom. ha igazán, valóban szerelmes vagy akkor ott az ész elmegy szabadságra. lapozz fel akármilyen párkapcsolatról szóló könyvet, mind ugyanazt mondja -és ez valóban így is van- amikor szerelmes az ember akkor nem gondolkodik. te mégis elhagytad a jólétedet a boldogságodat a pénzért. ezt próbáld bemagyarázni annak aki elhiszi. tény lehet hogy te magad is elhiszed mert már annyit mondogattad magadnak (is) azért kardoskodsz a drámai telenovellás szív ész teóriáddal. de tetszik vagy sem ameddig te szereted a pénzt is addig bizony az exeddel való kapcsolatod sem lesz sose tökéletes. eleinte talán. de aztán már mégse leszel olyan szerelmes amikor rájöszz hogy pénz is kéne ehhez a fene nagy szerelemhez. ilyen egyszerű. ha ezt nem érted meg, majd megérted ha újra bekövetkezik az anyagiak miatt a szakítás. vagy nem érted meg sosem. és addig csinálod majd ezt míg végre lecövekelsz egy szerényeb vagy épp gazdag kapcsolatban de baromi boldogtalanul mert egyikből másikból is hiányozni fog valami mindig.

Hát, az előbb én ekéztem az anyagias nőket, de ugyanakkor nem gondolom azt se, hogy ha valaki 20 éves korában valamilyen, vagy hoz valamilyen döntést, az utána 80 éves koráig pont ugyanolyan maradna, szerintem az emberek többsége időnként hibázik, rossz döntéseket is hoz, majd az értelmesebbje képes tanulni a hibáiból és fejlődik.

Huszonévesen például még elég erős az emberben a szülői családból hozott minták, a "neveltetés" szerepe, aztán ahogy alakul az ember saját személyisége, rájön, hogy mi ebben az érték, amit be kell építenie magába, és mi az ocsú, amit ki kell vetnie magából.

Én pl. egy mázlista voltam ebben a tekintetben, hogy már 15 évesen is meglehetősen kialakult saját értékrenddel méla undorral és megvetéssel néztem, amikor anyám azt magyarázta, hogy "olyan párt kell találni, aki nem hogy a kenyeret, de a kalácsot tudja a tejbe aprítani" - de azt hiszem, az emberiség egy kisebbik részére igaz, hogy tizenévesen is saját, erős értékrenddel bír, a többség számára ez a huszas éveiben alakul ki, és a harmincas éveinkben válik teljesé - és ezzel egy időben anakronizmussá a szülői család és neveltetés hibáztatása a saját cselekedeteinkért.

Lehet, hogy tévedek, de abban, hogy Kérdező anno az anyagi biztonságot választotta a szerelem helyett, erős anyai (szülői) hatást vélek felfedezni... ami alól viszont végre kiszabadult a Kérdező - pont a házassága által.

Szóval én továbbra is úgy vélem, hogy kérdező, próbáljátok meg - DE csak ha biztos vagy magadban most már(!!!)

Te beteg vagy. A kifakadásaid nem illenek a válaszok sorába. Mit akarsz magadnak bizonyítani?

Bizonytalan vagy, és mástól várod a döntésed megerősítését?

Milyen döntés mellett tudnál jelenleg kiállni teljes felelősséggel?

Ha úgy alakulna, tudnál létezni egyedül? Vagy muszáj lennie egy kapcsolatnak?

Kérdező (#35), HA biztos vagy magatokban, akkor HAJRÁ!

(egyébként igazam van a #33-ban, és tényleg anyukád plántálta beléd az "anyagi biztonság mindenek felett"-vonalat?)

Hány évesek vagytok Kedves kérdező???te és az exed.

Ha tényleg úgy látod, hogy van még esélyed arra a kapcsolatra lépj, amíg még tudsz. Nincs gyereked, semmi ami marasztalna stb. A férjedet amúgy szeretted eleinte? Gondolom ő nem sejt ebből (hogy miket érzel) semmit!?

Kedves kérdező! Itt senki nem ismer, vagy ha mégis, akkor nem tud róla, hogy te vagy a kérdező. Szóval ha ez neked probléma, nem értem miért jössz a problémáiddal egy olyan oldalra, ahol emberek névtelenül adnak egymásnak jó/rossz tanácsokat.

Hogy mindenki anyagiasnak titulál, arról te tehetsz, mivel a hozzászólásaid nagy részének van anyagi tartalma is. Én azt gondolom, aki Á-t mond, az mondjon B-t is: azaz ha akkor nem volt neked elég jó, akkor most se akarj tőle semmit. Voltak problémái a múltban, gyakran ideges volt, erre otthagytad. Egy kapcsolat nem ám csak a rózsaszínű ködről és a kéz a kézben tengerparton szaladásról meg a heppiről szól, hanem vannak nehéz napok, hetek, és ezek adják meg a választ arra, hogy ki az igazi társ. Mihez fogsz kezdeni, ha az visszamész az exedhez, és felmerül valami probléma, amitől majd megint folyton feszült lesz? Vagy anyagilag már annyira jól megy neki, hogy tuti nem lesznek ilyen gondok? Vigyázz, a legnagyobb cégek is tönkre tudnak ám menni!

A férjedről meg nemigazán rémlik, hogy írtál volna. Ő, mint érző emberi lény hol szerepel a történetben? Éretlen és önző vagy azok alapján, amiket ide leírtál.

a miértekre kell a válasz? egyszerű! mert ő megadta azt amit a jelenlegi férjed nem. hiába van pénzze. nos, gazdag kis feleségként unalmas pillanataidban (nyilván sok telenovellán felnőve) rájössz hogy te bazi szerelmes vagy mert milyen bazi jó volt akkor. erre annyira rájössz hogy fizikailag is reagál a tested -összeszorult bla, bla, állandóan rá gondolás stb stb. no emellé még jön hogy jelenleg házas vagy szóval "tiltott" is a dolog. nos mivel nem lehet a tiéd, bazira kell. ha meg anyagilag rendbe is jött az exed, akkor meg pláne bazira szerelmes lettél mert majd minden ugyanolyan bazi jó lesz plusz még pénz is van , szóval minden tökéletes. te korrektül elválsz -reméljük a fickónak volt annyi esze hogy biztosítsa magát- és már röppensz is a szép "új" életedbe.

igen ám, csakhogy nem számolsz azzal se hogy még ha szeret is az exed, azért arra mégse lesz olyan buli visszagondolni hogy a pénz miatt hagytad el és 2 évig "másé voltál". ezt valójában a gyakorlatban igen kevés pasi nézi el. az sem kizárt hogy neki már nem is kellesz, csak szépen elvesz a szenya gazdagtól aki elvett tőle és majd jó a két zék közé esel.

cuki meg édes hogy mindent ilyen rózsaszínnek látsz és vizesre sírod esténként a párnácskádat mert belehalsz a szerelembe a gazdag ficsúr férjed melletted a szegény fiúra vágysz. tényleg, borzalmas nagy kínszenvedéseken mehetsz keresztül. ...

végezetül. csinálj amit akarsz, ugyanis tök lényegtelen hányszázan írjuk hogy nem minden arany ami fénylik, te mégis igy gondolod és ezt is fogod tenni. visszaigazolst vártál meg támogatást amit persze nem kaptál meg, mire fel még le is járatod magadat tökéletesen, mert az istennek nem bírod elviselni (akár egy gyerek) sem a kritikát, sem pedig azt hogy ezesetben óvva intünk: nem biztos hogy igazad van.