Az barátom megütött, ti hogyan léptetek/lépnétek túl ezen? (bővebben lent)

Sziasztok!

26 éves lány vagyok. Az eset október vége felé történt. Mondtam a barátomnak, hogy ha nem látok változást az agresszivitása tekintetében, akkor szakítunk. Persze, előtte, amikor felhozódott ilyesmi, ígérte, hogy sosem ütne meg. Minden tökéletes volt vele, rengeteget beszélgettünk, és nevettünk, de volt, hogy egyik percről a másikra dühös lett, teljesen alaptalanul féltékenykedett. Szóval, amikor mondtam neki, h változnia kell, megütött, ököllel. Hatalmasat reccsent, szerencsére nem tört el az arccsontom, de csúnya monoklim lett.

Ez nálam történt, a lakásomon. Először megijedt, bocsánatot kért, majd mondta, h ez igazából az én hibám. Akármit csináltam (fenyegettem, kérleltem) nem volt hajlandó elmenni onnan, a telefonom is elvette. Nem volt más választásom, azt hazudtam neki, h nem haragszom, menjünk le venni vmi kaját. Ez nem volt igaz, a vasútállomásra mentem (ott élnek a szüleim, itt Bp-n nem tudtam, h kihez fordulhatnék ilyen szélsőséges esetben), ő pedig jött velem, mert nem tudtam sehogyan sem lerázni, csak a vonaton, mert neki nem volt jegye.

Természetesen nem adok neki több esélyt, márnem vagyunk együtt. A helyzetet nehezíti, hogy egy helyen dolgozunk. Azt gondoltam, h ok, ez megtörtént, most szakítottunk, és hamar túl leszek az egészen, de egyszerűen nem megy. Ugyanúgy be kellett mennem dolgozni, 1 kg alapozót tettem a monoklimra, és vastagkeretes szemüveget vettem fel, h ne látszódjon. 1-2 hétig minden reggel bőgtem. Nem csak emiatt, hatalmasat csalódtam benne, a bizalmamba fogadtam. A cégnél vezető beosztásban dolgozik, szerencsére nem egy irodában vagyunk. Ott ő a pótolhatatlan, mindent megtehet. Én pedig szenvedek az egésztől, és egy időzített bombának érzem magam. Legszívesebben elmondanám mindenkinek, de nem tehetem, és nem tudok rajta túllépni…. nagyon szeretek ott dolgozni, de olyan jó lenne, ha ő nem lenne ott.