Az barátom megütött, ti hogyan léptetek/lépnétek túl ezen? (bővebben lent)
Sziasztok!
26 éves lány vagyok. Az eset október vége felé történt. Mondtam a barátomnak, hogy ha nem látok változást az agresszivitása tekintetében, akkor szakítunk. Persze, előtte, amikor felhozódott ilyesmi, ígérte, hogy sosem ütne meg. Minden tökéletes volt vele, rengeteget beszélgettünk, és nevettünk, de volt, hogy egyik percről a másikra dühös lett, teljesen alaptalanul féltékenykedett. Szóval, amikor mondtam neki, h változnia kell, megütött, ököllel. Hatalmasat reccsent, szerencsére nem tört el az arccsontom, de csúnya monoklim lett.
Ez nálam történt, a lakásomon. Először megijedt, bocsánatot kért, majd mondta, h ez igazából az én hibám. Akármit csináltam (fenyegettem, kérleltem) nem volt hajlandó elmenni onnan, a telefonom is elvette. Nem volt más választásom, azt hazudtam neki, h nem haragszom, menjünk le venni vmi kaját. Ez nem volt igaz, a vasútállomásra mentem (ott élnek a szüleim, itt Bp-n nem tudtam, h kihez fordulhatnék ilyen szélsőséges esetben), ő pedig jött velem, mert nem tudtam sehogyan sem lerázni, csak a vonaton, mert neki nem volt jegye.
Természetesen nem adok neki több esélyt, márnem vagyunk együtt. A helyzetet nehezíti, hogy egy helyen dolgozunk. Azt gondoltam, h ok, ez megtörtént, most szakítottunk, és hamar túl leszek az egészen, de egyszerűen nem megy. Ugyanúgy be kellett mennem dolgozni, 1 kg alapozót tettem a monoklimra, és vastagkeretes szemüveget vettem fel, h ne látszódjon. 1-2 hétig minden reggel bőgtem. Nem csak emiatt, hatalmasat csalódtam benne, a bizalmamba fogadtam. A cégnél vezető beosztásban dolgozik, szerencsére nem egy irodában vagyunk. Ott ő a pótolhatatlan, mindent megtehet. Én pedig szenvedek az egésztől, és egy időzített bombának érzem magam. Legszívesebben elmondanám mindenkinek, de nem tehetem, és nem tudok rajta túllépni…. nagyon szeretek ott dolgozni, de olyan jó lenne, ha ő nem lenne ott.
Ez már 7 hete történt, akkor nem vettem látleletet, de voltam orvosnál, és ő írt nekem egy papír ezzel kapcsolatban, de az nem minősül látleletnek, feljelentést pedig csak azzal lehet tenni.
De ha akkor csináltatok látleletet, akkor is elévült volna mostanra, mert letelt a 30 nap.
Apum tanácsolta akkor, h ne vetessek látlelet, és ne jelentsem fel, mert nagyon hosszú időre el szokott húzódni az egész tárgyalás, és ha nem ítélik el, nekem kell fizetnem minden ktg-et.
Én csak túl szeretnék rajta lépni, és örülnék, ha nem lenne ott ez a barom. Hányingerem van, ha meglátom.
Elhiszem hogy undorodsz tőle, mert ez a "te hibád volt
" szöveg nagyon undoritó.
Ha azt mondaná, hogy bocsánat hibáztam, akkor még lenne min vitázzni, hogy megbocsájatható e ez vagy sem, na de így...
18 éves voltam, amikor az első barátom 3 hónap után iszonyatosan összevert egy részeg féltékenységi rohamában, ami után kb azonnal el is aludt, mint aki jól végezte dolgát. Úgy gondolta hogy na most ő, a FÉRFI, jól megfenyítette az ostoba nőt, ez neki előjoga. Halál nyugodtan aludt reggelig, eszébe sem jutott hogy én majd felhívom apámat, aki a bátyámmal együtt átjön és a nyakánál fogva teszi ki az ablakon. :) Látlelet, feljelentés, végül elmenekült a városból és azóta nem tudom mi van vele. Ezek a csótányok tényleg csak az erőszakból értenek, egyetlen megvert nő sem hibás, még akkor sem, ha tényleg félrelépett, hazudott, stb, mert ezekre egészséges pszichéjű ember nem azzal reagál, hogy kiveri belőle a szart is.
Fogadd meg az elhangzottakat, kérdező, annál nincs rosszabb mint ha bujkálsz és félsz tőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!