Az barátom megütött, ti hogyan léptetek/lépnétek túl ezen? (bővebben lent)
Sziasztok!
26 éves lány vagyok. Az eset október vége felé történt. Mondtam a barátomnak, hogy ha nem látok változást az agresszivitása tekintetében, akkor szakítunk. Persze, előtte, amikor felhozódott ilyesmi, ígérte, hogy sosem ütne meg. Minden tökéletes volt vele, rengeteget beszélgettünk, és nevettünk, de volt, hogy egyik percről a másikra dühös lett, teljesen alaptalanul féltékenykedett. Szóval, amikor mondtam neki, h változnia kell, megütött, ököllel. Hatalmasat reccsent, szerencsére nem tört el az arccsontom, de csúnya monoklim lett.
Ez nálam történt, a lakásomon. Először megijedt, bocsánatot kért, majd mondta, h ez igazából az én hibám. Akármit csináltam (fenyegettem, kérleltem) nem volt hajlandó elmenni onnan, a telefonom is elvette. Nem volt más választásom, azt hazudtam neki, h nem haragszom, menjünk le venni vmi kaját. Ez nem volt igaz, a vasútállomásra mentem (ott élnek a szüleim, itt Bp-n nem tudtam, h kihez fordulhatnék ilyen szélsőséges esetben), ő pedig jött velem, mert nem tudtam sehogyan sem lerázni, csak a vonaton, mert neki nem volt jegye.
Természetesen nem adok neki több esélyt, márnem vagyunk együtt. A helyzetet nehezíti, hogy egy helyen dolgozunk. Azt gondoltam, h ok, ez megtörtént, most szakítottunk, és hamar túl leszek az egészen, de egyszerűen nem megy. Ugyanúgy be kellett mennem dolgozni, 1 kg alapozót tettem a monoklimra, és vastagkeretes szemüveget vettem fel, h ne látszódjon. 1-2 hétig minden reggel bőgtem. Nem csak emiatt, hatalmasat csalódtam benne, a bizalmamba fogadtam. A cégnél vezető beosztásban dolgozik, szerencsére nem egy irodában vagyunk. Ott ő a pótolhatatlan, mindent megtehet. Én pedig szenvedek az egésztől, és egy időzített bombának érzem magam. Legszívesebben elmondanám mindenkinek, de nem tehetem, és nem tudok rajta túllépni…. nagyon szeretek ott dolgozni, de olyan jó lenne, ha ő nem lenne ott.
A takargatással, a titkolózással csak annyit értél el, hogy egy alak aki büntetést érdemelne, mindent megúszott. Sőt valahol majd neked lesz köszönhető az, ha majd évekkel később hallani fogod, hogy egy szerencsétlen nőt félholtra vert. Mert te nem mertél beszélni.
Én is jártam így. Nekem is kolléga volt, és főnök volt. Egy nap úgy megvert, hogy 2 fogamat is kitörte, az orromat eltörte, és ugye az arcomon a lila foltok. Nekem is jött a szövegével, hogy bocsika, majd, hogy az én hibám volt, mert nem tudtam felvenni a telefont amikor hívott. Majd jött a szövegével, hogy jobba ha lakatot teszek a számra, mert ha bárkinek is elmondom, hogy ő műve a külső dekorációm, akkor elintézi, hogy páros lábbal kirúgjanak, végül is én csak qrva lehetek.
Persze neki is vannak befolyásos barátai akik hamar elintézik, hogy a feljelentésem ha ne adj isten ezen agyalnék akár a bíróságig eljusson. Na én itt rágtam be. Egyszerűen az volt az a pont amikor azt mondtam, hogy azért ennyire ne legyen már minden olyan amit ő gondol.
Én még aznap elmentem orvoshoz, majd rendőrségre. Másnap semmi smink, sőt szándékosan mutatva mentem dolgozni, és az első utam a Cég vezérigazgatójához vezetett. Elé álltam, megmutattam neki a rendőrségi feljelentést, az orvosi jelentést, és elmondtam mi történt. El mondtam azt is, hogy eszem ágában sincs a céget vagy bárkit hibáztatni, és feljelenteni. Egyedül azt az alakot jelentem fel aki ezt művelte velem. Nem fogom a cég nevét még véletlenül sem említeni a bíróságon hacsak nem tapasztalom azt, hogy szándékosan akadályoznak az igazságszolgáltatásban.
Hamar kiderült, hogy a befolyásos emberek ha vannak is mélyen hallgatnak ha testi sértésről van szó. A bíróságon az is kiderült, hogy lám nem én voltam az első nő akit félholtra vert. Jelentkezett 3 nő is akiket szintén megvert,megfenyegetett, de ők nem mertek lépni.
Elmondom, hogy a pasast kirúgták az állásából, és felfüggesztett börtönt kapott..Azóta sem láttam, és én még mindig a cégnél dolgozom.
Köszönöm szépen a válaszokat!
Mielőtt ez megtörtént velem, én is úgy gondoltam, h ha ilyen helyzetben lennék, biztosan nem takargatnám.. de amikor mégis megtörtént, nem mertem ezt tenni. 11-es válaszadó, minden elismerésem, h ehhez volt bátorságod+erőd, h így végigvidd a bíróságon is.
Legszívesebben kirúgatnám, de egyszerűen képtelen vagyok ilyet tenni bárkivel (tudom, ez az én hülyeségem...), mert úgy gondolom, h nem könnyű munkát találni.
"Az exed nem viccelt azzal, hogy simán lejárat mindenféle pletykákkal, képes lenne rá. Egy idő után egyre inkább kényelmetlen lesz neki minden nap találkozni veled, nekikezd a lejáratásodnak, védekezni pedig mindig rosszabb helyzet a megelőzésnél." ----> ez most nagyon elgondolkodtatott, és megingatott abban, h ne mondjam el a főnökömnek. Ezt már részben el is kezdte, volt egy kisebb vitánk az irodában (a főnököm utasítására változtattam vmit, és ez neki nem tetszett), amikor kiment, becsapta az ajtót, szerencsére voltak rá tanuk. Másnap visszahallottam, h azt mondta pár dolgozónak, h én csapkodtam+kiabáltam.
Ha nem is mondom el a főnökömnek, h mit tett, talán ezt érdemes lenni neki elmondani. Bár nem tudom, h ő mit tudna tenni egy ilyen helyzetben.
Kerlek, fogadd meg a tanacsukat ezeknek a noknek, es tegyel vmit! Senki nem erdemel ilyen banas modot. Ne te felj! O feljen.
Es az erdekeit se nezd, hidd el , le kell sz*rni!
Valami pszichologushoz, vagy hasonló szakemberhez is el kellene menned aki segit tultenni magadat ezen a dolgon.
Nem csak a munkahelyeden s egyéb fizikai világi helyeken kell rendet tenned de saját magadban is.
Lehet, h jobb lenne elmondanom a főnökömnek. Csak attól tartok, h nem ért meg, és nem csinál semmit. Elég nagy borítás lenne, ha ezeket elmondanám. Az a gond, h ha kiderül, h esetleg miattam rúgták ki, bosszút állna, lehet, h tényleg feljelentene becsületsértésért.
11-es válaszadó, miután te elmondtad a munkahelyen, hogyan viszonyultak hozzád? És a munkatársak?
Amúgy pszichológusra már én is gondoltam, elég instabilnak is érzem magam...
Hmm... hiba volt elmulasztani a feljelentést.
Az ilyen agresszív véglények egyébként nagy suttyók, és csak a gyengébbel ilyen bátrak. Ha mondjuk a bátyád, vagy egy jó barátod rendesen rámarkolna a tökeire, úgy nyüszítene, mint egy korcs.
Egyébként van egy régi mondás: az erőszakos emberrel az ő nyelvén kell beszélni. Abból ért.
"11-es válaszadó, miután te elmondtad a munkahelyen, hogyan viszonyultak hozzád? És a munkatársak? "
Én a cégnél akkor már ott dolgoztam 1 éve, és ismertek annyira, hogy tudták: Megbízható, tisztességes ember vagyok.
A vezérigazgató amikor meglátott az első kérdése ez volt:
-Te jó isten! Mi történt magával? Nekiment egy úthengernek vagy mi???
Amikor elmondtam mi történt, láttam rajta, hogy kínos neki az egész szitu, el is mondta, hogy ő képtelen lenne arra, hogy egy nőt egyáltalán megüssön, és ő szégyenli magát egy férfi társa miatt. Rögtön kezeskedett, hogy ha kell támogat is, és nem fogja engedni, hogy a cégen belül ilyesmi előforduljon még egyszer. Bár azt is hozzátette, hogy ha lehet kimaradnának belőle, de nem fog akadályokat gördíteni. A kollégáknak elég csak rám nézni. Jó pár éve volt már, de egy szituációra máig tisztán emlékszem. 3 nappal később éppen mentem a női wc-be amikor hátulról meglökött az ex, és berángatott a női wc-be. Ott akart fenyegetőzni, hogy mit képzelek én, hogy nem takargatom a sérüléseket, meg ne húzzak vele újat mert legközelebb nem csak az orrom törik el. Bevallom féltem, de nem sokáig. Ugyanis valaki látta, hogy meglökött, és velem együtt bezárkózott a wc-be. Szólt pár férfinak akik tokostul rontottak be. Az egyik srác egyből a falra kente, hogy akkor most neki mondja el ugyanazt amit az előbb nekem, mert úgy érzi most vannak egy súlycsoportban. De csak nyüszített.
+ srác akikkel csak 1 helyen dolgoztam de igazából még beszélőviszonyban sem voltam velük, segítettek. Nagyon hálás voltam. Ez az ügy is bekerült a bírósági akták közé..(végül is ennek volt köszönhető, hogy előrébb hozták a tárgyalást.
Nem mondom, hogy könnyű volt, hogy hűde bátor vagyok. Féltem, sőt baromira féltem. Féltem a megaláztatásoktól, a haragtól, attól, hogy olyan dolgokat fognak kitalálni ami nem igaz. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem bántott senki. De volt pár ember akik szerint én váltottam ki, hogy a jó fej főnök így megvert. Volt egy nő aki azt mondta, hogy "na ezért nem kell munkahelyen ba**szni a főnökkel, mert ha szétteszed a lábad, akkor viseld ennek a következményét. De a többség mellettem állt, és támogatott. Aki ellenem volt, annak csak annyit mondtam, hogy
- mindenkinek lehet saját véleménye, ezért nem is vitatkozom senkivel. De én még az ilyen kicsinyes embereknek sem kívánom, hogy átéljék azt amit én most átélek. Ennyivel le is zártam a témát. Ma már nem téma.
Ezen túllépni úgy lehet, hogy azonnal kilépsz a melóhelyról, keresel egy másikat, a pasit mindenestől kiiktatod az életedből: törlöd a számát, a FB-profilját stb. Számodra nem létezik többé. Ha zaklat, rendőrt hívsz, soha nem mégy el többé vele "még egy utolsó megbeszélésre", SEHOVÁ SEM!!! (így szoktak meghalni a csajok).
Ha pedig nem tudsz túllépni a problémán, akkor megkeresel egy lélekdokit. Már csak azért is, nehogy legközelebb beleszaladj ugyanabba az utcába - ahogy mondani szokás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!