Az barátom megütött, ti hogyan léptetek/lépnétek túl ezen? (bővebben lent)

Mindenkinek köszönöm a válaszokat, rengeteg erőt merítettem belőlük. Sajnos a környezetemben kevés embernek mondhattam el (pl. Anyumnak egyáltalán nem, mert nagyon aggódna). Úgy érzem, h megint beszélnem kellene erről, talán tényleg a legjobb, ha szakemberhez megyek, bár nehezen szánok erre.

Nem könnyű a történteket összefoglalni pár sorban, úgy 1,5 hete úgy néz ki, h nyugtom van tőle, nem hívogat állandóan, h szeret, és kezdjük újra, vagy, hogy ki fog készíteni, és fel kell mondanom (igen, mindkettőt mondogatta, bár ez elég ellentmondásos...).

Gyűlölöm, mert bántott (lelkileg) és megütött (fizikailag), de nagyon hiányzik is, mert mindent meg tudtam vele beszélni, éjszakákat tudtunk átbeszélgetni, és sokat nevettünk. Sajnos neki két énje, és ez nem fog változni soha. Nem lehetek vele, és tudom, h jól döntöttem, amikor szakítottunk, mert aki egyszer megetette, az megteszi mégegyszer, és én undorodom az ilyen emberektől, de a pozitív dolgokat is nehéz elfelejteni és nélkülözni.

Köszönöm a válaszokat.

Ahogy korábban is írtam, nagyon nehezíti a helyzetet, hogy egy munkahelyen dolgozunk. A szakítást követő 1-2 héten már mindenkinek mondogatta, h együtt van a volt barátnőjével, vettek egy lakást, és hamarosan beköltöznek. Annyira megalázó, most valószínűleg azt gondolják rólam, hogy egy naiv liba vagyok, akivel csalta a bnőjét... nem elég, hogy megütött, még ezt is híreszteli, nagyon kellemetlen. Ha már így van, legalább ne mondogatná mindenkinek.

Annyira vérlázító, és dühítő, komolyan elgondolkodtam azon, hogy elmondom a főnökömnek, mi történt. Bár azóta már eltelt 1,5 hónap, és nem is tudom elképzelni, h mi lenne a reakciója. De egyszerűen rosszul vagyok mér ettől az egésztől. Nem jellemző rám, h irigykednék, vagy másnak rosszat kívánnék, de most nagyon szeretném, ha visszakapná az élettől, és szenvedne. Nem bírom elviselni ezt az egész helyzetet, már megint arra gondoltam, h el kellene mennem erről a munkahelyről, de nagyon szeretem, és nem tudom, h hová mehetnék...

Mindenkinek köszönöm a válaszokat.

A volt barátnőjével együtt van, ez biztos. Nem hinném, hogy bántotta, mert ő olyan típusú lány, aki mindent megcsinál a srácnak (elé megy, a munkahely előtt várja egy órán keresztül az esőben, teljesen kiszolgálja, stb.).

"Elmulasztottad a látleletet, ezt nagyon rosszul tetted. " szerencsére nem 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szereztem "csak" monoklim volt. Orvosi papírom van róla, h ez történt, de az nem minősül látleletnek. De már egyébként is elévült az ügy, letelt a 30 nap. Mostanság többnyire békén hagy, de mivel egy munkahelyen dolgozunk, nagyon nehezen lépek túl ezen az egészen, nemcsak megütött, előtte és utána lelkileg terrorizált, és még mindig érzem magamon a nyomait. Nem tudtok esetleg valamilyen szervezetet, ahová fordulhatnék ezzel a problémámmal? Egyenlőre pszichológust nemigazán engedhetek meg magamnak sajnos, remélem, hogy ez majd változik.

"Én átszaladtam volna sikoltozva a szomszédba, mert akkor egy csomó tanút szereztem volna ez által. " akulcsomat is elvette, így ezt nem tudtam kivitelezni. A rendőrséget is hívtam volna, ha nem veszi el a telefonom.

És végül egy 'update' a történethez:

Tegnap összeszedtem minden bátorságom (és ezzel együtt minden méltóságomat 'dobtam'), és beszéltem erről a főnökömmel. Sokféle reakcióra felkéászültem: kiakad, vonogatja a vállát, nem érdekli, stb. Nos egyik verzió sem történt meg, konkrétan kinevetett, és viccelődött az egész helyzeten. Hogy ő nem is tudja elképzelni, hogy jutottunk idáig, és én voltam könnyelmű (WTF? Ennyi erővel nem csinálok semmit, mert akkor nem hibázhatok...). Hát, nem pont erre volt szükségem.... Végeredmény nincs, azt mondta, h legyek a sráccal kimért, ennyi.