Hogy esne ez Nektek a párotoktól/férjetektől?

OLYAN NINCS, hogy megkérdezik a férjet/apát, ugyanis ez nem az ö döntése.

Az orvosoknak egyértelmüen MINDIG az anyát kell elsösorban menteni próbálni.

Az, hogy családtag döntsön, csak filmekben van, a valóságban soha.

Az orovs valóban az anyát fogja menteni, de nem minden esetben! Tény, hogy a férjet amúgy nem lesz közben idő megkérdezni ettől fügetlenül se.

Azt nem értem, hogy a válaszolók kevés kivételtől eltekintve miért nem látják, hogy itt a kérdező nem a valóságra kiváncsi, hanem arra az etikai kérdésre, hogy ha a férje választana...azaz teljesn teoretikus a kérdés és ennek megfleelően a teretikus válaszok érdeklik...nem a valóság. Mondhatta volna azt is, hogy ha egy balesetben az égő kocsiból csak engem vagy az egy hónapos csecsemőmet a gyerekülésből van idő kimentenie, akkor mit szólnátok hozzá, hogy a gyermeket választaná és ő bennégne az autóban, de csak majdnem, mert közben érkezne egy másik autó és annak a sofőrje őt mégis ki tudná közben menteni blablabla...

A lepontozásokat én se értem, főleg hogy van, aki még akérdés kérdését is pontoza :-)).

Én nem haragudnék, ha nem engem választana. Valószínűleg adott vészhelyzetben mindenki hirtelen és nem biztos, hogy reálisan mérlegelve dönt. biológiailag, amig a nő szülőképes korú, addig érdemes őt választani, hiszen lehet még újabb gyermeke, ha azonban súlyos beteg vag csak nehezen jött össze a baba és amúgyse esélyes, hogy lesz neki még sok gyereke, akor simán érdemeseb a gyereket választani. De ez is csak a modern egészségügyben lehetsgesm ahol életben tudják tartani a gyereket, vagy inkább moden világban...mert x évszázaddal ezelőtt, amikor se tápszer, se a közelben egy szoptatós dadus...akkor az újszülöttnek igencsak rosszak voltak az esélyei és így továb lehetne ezerféle gondolatmenettel tovább fűzni, vitatkozni.

Kérdező, az utód visszi tovább a génjeiteket, így teljesen normális lenne a férjedtől, ha őt választaná, mint az is, ha téged, hogy gyártsatok még utódokat. Adott helyzetben, ha életben maradsz, akor annak örülj, ne gonolkozz hülyeségeken, hogy kit választott, mert nem beszámítható állapot egy vészhelyzet.

Ha nem a valóságot nézzük akkor bevallom én inkább életben maradnék mint, hogy meghaljak. Önző vagyok? Talán igen, de őszinte és én ragaszkodom az életemhez. Arról nem is beszélve, hogy sok önfeláldozó anyuka biztos nem édesanya nélkül nőtt fel. Én igen. Akinek soha nem volt anyja az tudja csak igazán, hogy nem olyan szép és jó az élet így. Nem volt anyám.Apám nevelt fel, legalábbis ő nevelésnek mondta. Kemény volt szembesülni azzal amikor már felfogtam dolgokat, hogy apám azért nem ölelt és puszilt meg soha, mert kiköpött anyám voltam külsőre. Voltak időszakok amikor rám sem bírt nézni. Én meg magamat éreztem hibásnak mert biztos én tettem valami rosszat. Vagy rossz érzés volt amikor az anyai nagyanyám száján kicsúszott:

- Ha te nem lennél anyád még ma is élne..Ő egy igazi angyal volt, nagy veszteség a halála..

Én meg ott álltam, és úgy éreztem magam mintha gyilkos lennék. Nem voltak rossz emberek a családom tagjai, csak sok év után sem voltak képesek túl lépni a fájdalmukon.

Mivel elméletről beszélünk, így ha én ilyen helyzetben lennék akkor igenis én maradjak életben. Én még szülhetek gyerekeket, még lenne alkalmam felnevelni őket. De ha meghalnék a kicsi is ugyanúgy megszenvedné a hiányomat mint a család összes tagja..