Ez kihathat későbbi életemre? (család)

"Én komplexusoktól mentesnek gondolom magam"

Nos, ha az lennél, akkor eszedbe sem jutott volna ez a mondat.

Persze, szinte mindenki volt hasonlóban. Kicsit később nősz fel, de ez nem gond.

Ne láss ellenséget ott is, ahol nincs.

Tanulj, éld az életedet! 21 évesen előtted a világ! Anyudat miért is hagynád egyedül? Mert elmégy ide-oda?

Ne okozzon neked ez lelkifurdalást, hiszen ha beszélgettek, tartjátok a kapcsolatot, akkor nincs mit a szemedre hányjon! Minél hamarabb költözz el, és állj a saját lábadra! Engem anno osztálykirándulásra se engedtek el, mert jaj mi lesz! Aztán mikor koliba kerültem, se vették észre, hogy felnőttem, csak beletörődtel bizonyos dolgokba, de még a mai napig megkapom, hogy miért csinálom ezt vagy azt, minek, hova megyek stb...pedig már közel vagyok a 30-hoz, csak elengedem ezeket a fülem mellett

"Nem engedem, hogy a fejemre nőljenek, de képesek lelkiismeret furdalást okozni. Pl. ha elköltözök itthonról, akkor csak azt fogom hallgatni, hogy "..megint magamra hagysz egyedül.." meg hogy "..velünk nem is foglalkozol!"."

Ezt velem is csinálták. Egyik ismerősöm szerint ez érzelmi zsarolás. Szüleim már nem nagyon tudtak mit csinálni a dologgal, el kellett fogadniuk.

"Tanulni akarok, élni az életem, de egyszerűen elkap a gyomorgörcs, ha 1-1 tervemről be akarom őket avatni, mert úgyis vagy lesz**rják vagy belekötnek. Mindig találnak rajta fogást."

Akkor ne mondd el nekik előre. Tesóm is ezt csinálja, már én is. Bejelentem, hogy ez lesz/van (elkezdtem egy tanfolyamot, egyetemet, elköltözök, hazahozok valakit). Nem kell a szülők jóváhagyása (támogatása néha jól jönne, de ez az élet, hogy nem mindig lesznek ott).