Hogyan lehet jól kijönni az anyósjelölttel, mikor az igyekszik úgy kezelni engem, mint a harmadik gyerekét?

:D ezt megmosolyogtam:) :P

Figyel...O kedveskedni akar...habar elhiszem h a jobol is megart a sok(k).

Ha azt mondod h ne csinalja biztosan megsertodik.

Szerintem finoman mondd meg neki h nem akarod kihasznalni es te elvegzed ezeket a dolgokat...nemkell h segitsen:P

de ez meg elviselheto szerintem.

remelem sikerul

UDV

igazábol te is tisztában vagy vele hogy a párodnak nagy szerencséje van. ha amúgy jól kijössz az anyossal és elég érett vagy egy normális hangvételü beszélgetésre akkor nyugodtan oda mehetsz hozzá hogy szeretnél te fözni mosni takarítani a kisfiára. valószínü ez egy igen nagy plussz pont lesz anyósék szemében hogy ilyen takaros menyecske került a fiuk mellé. de azzal is legyél tisztába ha fiukat anyuka így kiszolgálta elég nagy a valószínüség hogy a párod nem fog és nem akar neked majd semmiben sem segíteni ezért minden a te nyakadba szakad még a szaros gatyák is.

ezekután ne nyiss itt olyan topikot hogy a páromat elkényezette az anyaja nem képes otthon semmit sem megcsinálni.

Mintha én írtam volna a kérdést... Dettó ugyanez a helyzetem, annyi különbséggel, hogy én nem külön lakásban élek a párommal, hanem egy háromszobás lakásban, együtt a párom szüleivel és nagyszüleivel. Előtte én is kollégista voltam, idén először nem adtam be a kolipályázatot.

Nálunk, miután a nyugdíjas nagymaminak és az otthon félállásban dolgozó anyucinak jobb dolga sincs, mint takarítani, eleinte szinte megsértődtek, ha el mertem pakolni az edényeket a szárítóról, vagy kezembe vettem a porszívót... Ez egyre inkább nem tetszett, így azt a taktikát alkalmaztam, hogy mindig megelőztem őket. Még mielőtt anyósomnak eszébe jutott volna takarítani, minden kész volt, így már csak egy rosszalló "köszönömöt" tudott mondani. Lassan megértette, hogy én is imádok főzni (ő utál), így másfél év együttélés után eljutottunk oda, hogy néha már én főzhetek, és a saját szobánkat már én takaríthatom. Ez haladás... :) Szerintem beszélj vele őszintén, hogy te szívesen levennéd a válláról a takarítás terhét, stb., vagy egyszerűen csak vedd fel a jótündér-álcát, és legyen mindig kifogástalanul kitakarítva minden, mire ő jön. Előbb-utóbb feleslegesnek fogja érezni magát, te pedig megnyugodhatsz! :)

én az elözö vagyok.

sajna kutyábol nem lesz szalona. ´4es lehet most még rábírod de késöbb vissza fog esni.

megszokod vagy megszöksz.

érdekes nekem a páromnak is fiu tesója van és öket is anyuka mindig kiszolgálta, de valamilyen szintem mindig segíteniük kellett otthon a háztartásban. pl mosogatásban, porszívozásban. szóval olyan kösztes utat megtalálta anyosóm. nálunk a baj ott van hogy én az ö országába költöztem hozzá ahol én másel évig nem kaptam munkát. (anyagialg nem is lenne rá szükség) de én annak fejében hogy anyagilag mindenröl ö gondoskodik ezért én mindent megcsináltam otthon. (pedig 18 éves kora óta önálló) de most? nem igazán akar semmit sem csinálni. most vissza kell szoktatnom.

Szia! Nekem ugyan segít a pasim is, de így sem volt egyszerű. Viszont mára eljutottunk arra a szintre, hogy anyósom eljött hozzánk látogatóba (külföldön lakunk, így ez nem mindennapos esemény, sőt! ez volt az első alkalom) és semmit!!! Nem csinált. Na jó. Ez így nem igaz. Mire hazaértünk melóból, megfőzött, elmosogatott, összehajtotta a mosatt ruhát. De ha megkértük, hogy ne főzzön, max előkészítsen, akkor nem csinált semmit. Szóval nevelhetők az anyósok is. (Bár valószínű nem mindegyik).

Eleinte én is tiszta iseg voltam. Aztán próbáltam vala beszélni. Meg ha valamit mondott, hogy hogy kéne megcsinálni, akkor vagy mondtam, hogy MI azt nem úgy szeretnénk, vagy hogy MI majd elgondolkozunk rajta. Ha tényleg jó az ötlet, megcsináljuk. A véleményét többnyire kikérem. Ezzel boldoggá teszem. Megbeszéltük, hogy nem azt jelenti, hogy így is lesz, csak véleményeket kérek mindenkitől, hátha valamelyik annyira bejön, stb. De ha nem, akkor is meg fogom kérdezni legközelebb is, mert legközelebb lehet, hgy az Ő ötlete lesz a legjobb.

A fehérneműmre én is alergiás vagyok. Muszáj volt megkérnem, hogy ne mossa ki. És más alkalmakkor is volt, hogy elmondtam, hogy nagyon köszönöm, hogy megcsinálta, DE szeretném legközelebb én csinálni. Én szeretnék főzni rá (pasimra), én szeretnék mosni rá, stb. Sőt az alegjobb, amikor ketten együtt csináljuk, Mégha úgy tovább is tart :-)

Eleinte volt tehát egy kis sértődés, de szerencsére ezen már többnyire túlvagyunk. (4 év)

Ehez persze kellett az is, hogy a pasim is mellém állt. Bár szerencsére ő is látt, hogy ez így nem egészséges, és ő is rühelte, ha anyuka belenyúlkált a dolgainkba.

Próbálj meg elösször a pasiddal beszélni NYUGODTAN? HIGGADTAN, az anyját nem szídva beszélni. És kérd meg, hogy beszéljen Ő az anyjával. Aztán szép lassan te is beszélj a mamával. Mert ugye 1 nap alatt nem fog megváltozni. De már könnyebben veszi majd.

Ha otthon vagytok együtt, és van mosatlan edény, és mosogatni indul, mondd meg neki, hogy ne. Te majd megcsinálod később. És tarts ki az igazad mellett. Majd csak belenyugszik egyszer. De néha azért hagyd kibontakozni is. Így idővel "megtanulja", hogy néha azért ő is érvényesülhet.

Lehet, hogy sokak hülyének veszik majd ezt a "módszert", de nekem bejött.

Sok sikert Neked is.

Nehéz eset lesz a mami, barátnőm ugyanilyen helyzetben volt. A mama mivel ő vette a házat automatikusan azt is a saját felségterületének érezte és még a kertben is csak olyan virág lehetett amit a mama ültetett. Felülbírálta a berendezést ha vettek valamit. Odajárt kora reggel hétvégén is akár. Nem volt nyugtuk tőle. Persze mindezt "jó" szándékkal. A csaj pár évig bírta aztán otthagyta mama pici fiát, mert akármi vita volt mama azonnal ott termett és kipártolta a fiát. Egy városban laktak.

Szóval hidd el baromi nehéz lesz elfogadtatnod hogy ne nyúljon semmihez mert a sajátjának érzi cakkpakk a lakást és a 2 gyerekét is. Megoldás ha különköltöztök a tesótól, el abból a lakásból. Akár úgy hogy albi, akár más megoldás, de ami a saját területed lesz ott nyugodtan megmondhatod az esetlegesen lábatlankodó mamának hogy majd TE megoldod bármi van, bízza rád, felnőtt vagy már, és a fia se gyerek már. De ehhez a párod támogatása is kell majd. Talán özvegy a mama hogy ennyire ráér hozzátok szaladgálni? Otthon nincs elég dolga???? Sok sikert!!!!

Üdv a kedves kérdezőnek!

Az, hogy mi lesz holnap, talán nem kellene még boritékolni, megjósolni. Olyan lesz az életük, amilyenné alakítják.

Más: én megköszönném az anyósomnak, hogy segít. Ugyanakkor, a tudtára hoznám, hogy mik a határai a segítségnek. Ja természetesen mindezt szeretettel, egy higgadt hangvételű beszélgetésben.