Elmebeteg a családban, mit tegyek?

van egy kis családi probléma, leírom a jelen szituációt, aztán jöhetnek az előzmények, csak az átláthatóság kedvéért

.

tehát jelenleg: apám elmenekült, én itt maradtam. anyámmal élek együtt, próbálom befelyezni az iskolát és továbbmenni egyetemre, sőt emellett sport, baráti társaság, munka, de ez úgy lehetetlen, hogy az otthon, számomra nem megnyugvás, töltődés, hanem rosszabb, mint ami máshol ér. kezdjük ott, hogy apámhoz nem mehetek, mert albérletbe került, és állítólag minuszban van a bankszámlája, igazából jól élünk csak van egy kis gond. anyám már elég régóta nem tiszta, kiskoromban sokszor vert hülyeségek miatt, már kicsiként is éreztem, hogy nem normális. most eljutottunk oda (19 éves vagyok), hogy a saját nyomora miatt kínoz, és ha valami nem tetszik neki felidegesíti magát, és pörög mint a csapágyazott kerék. ez még oké, de igazából a probléma az, hogy amikor így pörög, nem normális. most jelenleg fekszik a szobájában az ágyon, és magában beszél, üvölt maga elé. nem nekem, saját magának. teljesen elzárkózott a külvilágtól, nem lehet vele beszélni, őszíntén én feladtam. annyira magábafordult, hogy a külvilág felé csak a gyűlölet sugárzik, és nem tesz meg semmit azért, hogy a helyzete jobbra forduljon, nem tudom tisztelni, mert az ilyen embert nem lehet, aki csak hazug, beteg szemétségeket áraszt magából, ráadásul eléggé nemnormális módon.

._

ma volt a vízválasztó. morgott a szobájában, nem tudtam tőle aludni, felkeltem, és átmentem hozzá, megkérdezni, hogy most szerinte normális-e az amit csinál, erre elkezdett üvölteni, hogy azonnal csukjam be az ajtót, majd folytatta amit művelt beszélt magában. utána felkelt és kijött, beállt elém, és megint mondta a szómozaikját. ez úgy működik, hogy vannak bizonyos dolgok, az, hogy apám elment, az hogy feljelentett minket a lakóközösség, mert állítólag folyamatos a kiabálás, stb, az tény, hogy én is kiabálok vele, de.... egyszerűen az idegeimre megy, ezt ép ésszel nem lehet elviselni, néha ráüvöltök, hogy kussoljon már, stb. az a gond, hogy ez a vízválasztó, lemondtam arról, hogy valaha ebből normális ember lesz, és nem tudok rá úgy reagálni mint egy beszámíthatóra, de térjünk vissza egy kicsit. szóval felkelt, én meg megmondtam neki, hogy most majdnem megütöttem. olyan szintű gyűlöletet sugárzott, és olyan szintű gyűlöletet éreztem, hogy képes lettem volna agyonverni, nem vagyok agresszív állat, és szerintem mindenki tudja, hogy folyamatos cseszegetéssel a legjámborabb (férfi emberről beszélünk) férfiből is ki lehet hozni az állatot. amikor jött utánam félrelöktem, amúgy jött felém, el kellett löknöm kicsit talán megkarmoltam a kezét. most épp hívja kifelé a rendőröket.

_

állítólag az őrültek rendkívül intelligensek. nem tudom mit tudnék csinálni, mit fogok mondani a rendőröknek. oké, hogy 19 évesen nem a szüleimnél van a helyem, de ez azért durva.

_

előzmények: apámmal is folyamatosan ezt csinálta, néha ő bántalmazta is, de csak nagyon rövid ideig, amúgy egy antialkoholista, művelt olvasott ember, a helyzet az, hogy anyám nagyon jól nézett ki, és ugye a férfiak.... mindegy, ahogy anyám "idősödött" már ugye 52 éves... egyre romlott a kapcsolatuk, végülis anyám valahogy elérte, hogy elmeneküljön. Amíg apám itt volt, leállított engem is, majd anyámra is rákiabált, így anyám leállt, én meg elgondolkoztam, de most nincs aki leállítsa, és.... az alap, hogy a fejemre nő, és lassan idegbeteg leszek tőle... nemtudom mit lehetne írni.

_

tényleg a lényeg annyi, hogy elmebeteg, de kénytelen vagyok vele élni, (járt már pszichiáternél, de amúgy nagyon jól vissza tudja fogni magát) lassan ebbe én is beleőrülök, mit tehetnék. végülis ez az ő lakása, tehát csak az a lehetőség maradt, hogy nekem innen mennem kell. ez eddig oké, és lassan anyám el is intézi, a probléma csak az, hogy apám úgy ment el innen, hogy úgy gondolta, azzal, hogy ő elmegy, nekem jó helyem lesz itt, tehát és többször is hangoztatta nekem, hogy nagyon nagy balhét csinál, ha anyám innen ki mer dobni. most ki fog. megteheti egy őrült azt, hogy két normális embert elűz az otthonából?

_

most pl azt várja el, hogy menjek el dolgozni, én tanulnék, többre szeretném vinni, mint ez az idegroncs, ezt így nem lehet, próbálkoztam a kollégiummal, de végülis annak is vannak hátrányai. kaját nem ad, pénzt nem ad, abból élek amit apám gyerektartást fizet rám, tehát... régebben azt is elvette, apámnál harcoltam ki, hogy kézbe kapjam meg. 15 ezer ftból sok mindent nem lehet venni. hívogatja az igazgatómat, keveri a szart az iskolában is. egyszerűen hihetetlen amit művel, komoly iskolába járok, és már egészen apró tévedésekből is lehetnek balhék, ez elég nagy katasztrófa, hogy az őrült anyám hívogatja a tanáraimat, hangsúlyozom 19 évesen. most hajnali öt van és megint őt kell hallgatnom.

_

többen mondják amúgy, hogy tényleg nem normális, apám most nagyon szűkösen él, rossz nézni milyen nyomorban, talán nem lenne valami kompromisszumos megoldás, hogy visszaköltözik az otthonába, és ezt a beteg embert eltávolítják valahova, vagy ha tényleg nem beteg annyira, elmegy ő albérletbe? ezt tényleg nem lehet elviselni, próbáltam vele normálisan is beszélni, nem keveset. minden egyes bizalmas szavammal fenyeget és visszaél, simán átadja vadidegeneknek, aztán csodálkozik, hogy utálom, és feleslegesnek tartom hozzászólni is. nem lehet vele beszélni, de nem a normális értelemben, hanem szó szerint. csak velem foglalkozik közben egy idegroncs, le kéne rólam szállnia, semmi köze a dolgaimhoz, szánalmas amit csinál és komolyan nem egyszer annyira felidegesített, hogy nekimentem

_

többször beszéltem már orvossal, annyit kéne csak elérni, hogy beszedje az antidepresszánsokat!! csak erre!! vagy ha rájön az ötperc beszedjen egy nyugatót. beszéltem orvosokkal, csak beutalót tudnak adni, szóval olyan nincs, hogy konkrétan beviszik, de most, hogy éles volt a helyzet, végig se tudnám nézni, viszont... mondta az ügyeletes, hogy ez a dolog CSAK FOKOZÓDNI fog. tehát akár az öngyilkosságig is elfajulhat, szóval muszáj rajta segíteni, tegyük hozzá, hogy nem csak velem csinálja ezt, mindenkivel. Apámmal, a szomszédokkal. egyszer utaztam mostanában tömegközlekedésen és mindenkihez beszélni akart, vagy épp belekötni, mint egy bolond, a hideg kirázott, egyszerre sajnáltam és elkeserített. De amikor itt van egy ilyen bolond, és az ember mondjuk ki akar menni mert mondjuk... mittudomén, inni akar egy pohár vizet, és megint kezdi a dolgait, és ott kötünk ki, hogy rendőrt hív, mert én megvertem. már eléggé elfajul a dolog, tegyük hozzá, sosem vertem meg, ma majdnem megütöttem, de visszafogtam magam, évek óta megy ez. annyi volt, hogy amikor közeledett felém, tehát konkrétan bántalmazni akart vagy ilyesmi, akkor visszafogtam, ezt sem értem, mert vagyok körülbelül 70 kiló, 175 centi egészséges fiatal felnőtt. ráadásul karatézok, ha mondjuk kivédenék egy felém irányzott ütést, az is hagyna a karján valami foltot, amivel szaladna látleletet vetetni, ráadásul nem egyszer volt már ilyenre példa.

_

ha tényleg egy szar ember lennék, szégyellnivaló, aki semmit nem ért el, lop, csal, hazudik, és egy beszámítható, normális kedves ember akarna felpofozni, talán tiszteletből hagynám, és el is gondolkoznék rajta. egy pofon nem fáj, de nem viselem el, hogy egy kiszámíthatatlan őrült, még pofozgasson is, akkor sem, ha ez az anyám, remélem érthető...

_

az a helyzet, hogy amíg fiatalabb voltam hittem a csodákban, de minél idősebb leszek, annál inkább kezdek rájönni arra is, hogy apám művelt ugyan, rendkívül intelligens, de egy pancser. most nagy szóharcos, fogalma sincs mi folyik itt, de egyaránt támad rám és anyámra, ez szerintem a kapcsolatunk rovására fog menni, és ennek is anyám az oka, szóval. fincsi.