Szerintetek a családokban van-e női munka és férfi munka?

Nálunk biztos nincs, csak olyan, hogy az én dolgom vagy az övé, mert az egyikünk jobban szereti vagy jobban ért hozzá...

Nehezen tudok elképzelni olyan gyakori munkát, amihez akkora testi erő kell, hogy egy nőnek tipikusan nem megy, egy férfinak pedig tipikusan igen. Ásni simán tud egy nő, én speciel csákányoztam is (szétvertünk egy nagy kő és beton tűzrakóhelyet :) téglát és követ is törtem apróra, a páromat az nem érdekelte), a barkácsolás az enyém, a falba viszont a párom fúr lyukat (nekem nem megy jól, nagy lesz a lyuk és nem is szórakoztat a dolog), a bútorcipelés közös, mert egy ember nem tudja megfogni a nagyokat... Csavarozáshoz nagyon poén a félkezes Makita fúró (néhány kilós lehet :D), a legnehezebb eszközünk a láncfűrész s hát az is könnyű... A sittet is közösen lapátoltuk a konténerbe, nyilván.

Főzni mindketten szeretünk, takarítani inkább a párom szokott, mert én nagy általánosságban utálom, csak néha jön rám. Viszont mindig én seprem a teraszt, ő észre se veszi, ő bent seper, ahol én nem. Elvagyunk.

A fürdőszobaburkolás is közös volt, bár én ráhagytam a plafont (enyhén traumatizáltak a gyerekkori plafonfestések), a struktúrfesték mintázása és minden nehezen elérhető vagy pontosabb munkát igénylő sarok és szél az enyém.

Csak a párom betonozott eddig, mert engem nem szórakoztat s kevés volt, vakolás közös, glettelés főleg az ő része, de az aprómunkákhoz nem elég ügyes és a hézagoló szalaggal is én foglalkozom, csiszolás közös, festés közös. Tervek, design, lakberendezés és ütemterv (amit sosem tudunk tartani) az enyém.

Freskót csak én festek, de még bátorságot kell hozzá merítenem s fejlődhetnék is rajz terén :)

A fahasogatás az érzékeny pont, főleg, amióta ritkán kell. Mindketten odavagyunk érte, szerintem igen romantikus dolog egy nagy fejszével fát csapkodni. Szeretem az ilyen intenzív dolgokat :)

Lehet, hogy ennyit nem kellett volna írnom... Elragadott a frazelógiám.

Olvastam kommenteket. Ó, egy egyszerű apró betonozás igazán nem nagy ügy, utánanézünk az arányoknak, odarakunk valamit zsalunak, betonozunk :D Mi se tudtunk semmit, mielőtt megvettük a házat...

Füvet nyírni nem szeretek, viszont én tervezem és készítem a kocsibeállót (már odahordtam a térköveket talicskával, egyszerre csak 11-12 nagyot, mert van egy durva szintemelkedés, ahol nem egyszerű feltolni, papucsban pedig lehetetlen), az ásás minimum egy része és a betonkeverés lesz a páromé. Lassan meg kéne csinálni, ki tudja, mikor jön a fagy. Bár max. csak lerakom a köveket, aztán tavasszal megcsináljuk rendesen.

Szerintem megegyezés kérdése, de az biztos, hogy mindenkinek hozzá kell járulnia a családi élethez.

Nem baj ha rávágják valamire, hogy férfi munka és nem cserélnek ki egy villanykörtét sem (bár szerintem nem árt megtanulni), ha közben te leülsz az asztalhoz és megeheted azt az ételt amit megfőztek, majd elmosogatnak.

Egyik oldalról sem szeretem, ha a férfi-női szerepeket aszerint értelmezik, ahogy nekik kényelmesebb.

Pl. a férfiak elvárják, hogy a nő is dolgozzon, keressen pénzt, abban egyenlőnek tekintik, viszont ha már szóba kerül a házimunka, akkor az női szerep és kihúzzák magukat alóla. Nőknél ugyanígy szoktam hallani, hogy csinálja meg ezt vagy azt, mert ő a férfi, de ha már főzni kell, azt kikérik maguknak.

40/F

Valószínű egy belvárosi lakásban nincs, ott a legmegterhelőbb feladat az ablakpucolás 6 méter magasan maximum. Gondolom onnan írogatnak a "szupernők" hogy ők mennyi mindent meg tudnak csinálni, ellenben a puhap.cs férjük meg semmit. Tessék vidékre költözni, ott hamar kibukik minden.

Meg beírogatnak ide a 90 kilós debella "nők" hogy aprítják a fát, maradjunk annyiban, ez nem a női nem jellemző része.

Ez inkább már a bottalnempiszkálnámmeg kategória.

25: Ezzel szerintem csak az a gond, hogy takarítás, főzés minden nap van, míg barkácsolás és villanyszerelés nem igazán (hacsak nem épp felújítjátok a házat).

Nincs baj a női munka-férfi munka felosztással ahol a napi munka mellett azt is egyenlően le lehet osztani, csak sokan a napi robot után hazamennek a lakótelepi lakásba, ahol maximum időnként kell egy kiégett körtét cserélni vagy egy laza, csöpögő csapot meghúzni, a férfi leül tévézni, számítógépezni, a nő meg szétszakad és utána persze a férfi van megsértődve, hogy nem lejt neki este csábtáncot.

Ha gyerek van és apuka bevállalja a gyerekekkel való foglalkozást amíg anyu gyorsan összedobja a vacsorát akkor az is segítség, csak nálunk végül úgy nézett ki a dolog, hogy a volt férjemmel mind a ketten dolgoztunk de elsősorban én kerestem a pénzt a számlákra, én gyakrabban is voltam leterhelve, otthon én végeztem a női munkákat, de közben a gyereknevelés is rám maradt (szerinte az is női munka), mert neki a gyerekekkel való foglalkozás annyiban kimerült, hogy a két gyerek két oldalról nézte, ahogy apa irtja az ellenséget.

Mi ez a villanykörte? Én csinálom rosszul?

1. Kiég a körte.

2. Felállok a székre.

3. Kicsavarom a régit.

4. Becsavarom az újat.

Ez nehogy már külön feladat legyen! Ez olyan, mintha házimunkának számítana, hogy miután megettem az almámat, kidobom a kukába a csutkát.

#9 vagyok

Nálunk a férjemnek abszolút nincs kézügyessége, és a gerince sem bírja egyáltalán a terhelést, ezért kisebb dolgokat én szoktam bütykölni, és emelgetni is én szoktam.

Ja, 53kg vagyok.

De ő tartja tisztán a fürdőszobát, ő porszívózik, viszi le a szemetet, és ő gondozza a növényeket (nyáron paradicsomot termesztünk az erkélyen).

Ja, és a villanykörtéket a férjem cseréli, olyan rohadt magasan vannak a csillárok, hogy én még kislétráról sem érem el.

A betonozásról meg annyit, hogy apán ilyen szempontból fiúként bánt velem. Betonoztam, térköveztem, lapátoltam, téglát hordtam stb.