Miért esik zokon a nőknek, hogy a férfi elvárja, hogy minden nap ételt rakjanak eléjük, miután hazaérnek a melóból?

Szia,

Már nem vagyunk együtt a barátommal. De 2 évet együtt éltünk. Neki csak léteznie kellett, főztem, mostam, takarítottam, bevásároltam, minden vackot én csináltam. Sokáig azt sem tudta, hogy hol a Posta (ez teljesen komoly). Tőlem kérdezte miután szakítottam és elköltöztem, hogy egyébként khm, hol a posta?? Az első szó a cseléd volt, ha magamra gondoltam.

Egy átlagos napom abból állt, hogy meló után szaladtam a boltba-postára ahova kellett, usgyi haza főzni meg takarítani. Nem vártam a szombatokat, mert amire nem értem rá hétköznap azt szombaton kellett. Ha megkértem, hogy legalább néha elmosogasson, majd-majd. Általában 2-3 napig vártam a csodát míg inkább magamtól mosogattam el.

Nehéz fizikai munkát nem végzett, mert belvárosban laktunk. Ő is irodában dolgozott ahogy csak én, semmi megterhelőt nem csinált mégis én rohangáltam mindenhova.

Nem szoktam kifakadni, de amíg ezt nem élted át addig nem is fogod átérezni milyen ez.

23/N

Hát, ha csak ennyi dolgom lenne, hogy vacsorát rakjak elé akkor semmi gond.

De ha én is ugyanannyit dolgozok minden nap mint ő, és utána még elvárná, hogy elé rakjam az ételt az azért nem lenne frankó.

Együtt megfőzzük és megesszük, ez szokott lenni, de az, hogy hazaérünk a munkából én a konyhába ő meg a TV elé az úgy nem működne.

Mostanság azért elég kevés az eltartott nő, bár, ha erre hajtasz akkor hajrá...

28/N

Elvileg igazad van, csak a legtöbb nö ugyanannyit dolgozik munkahelyen, mint a férfiak, és így azért más a helyzet.

Természetesen ha a nö otthon van, akkor alapdolog, hogy a háztartást, takaritást, mosást, stb megcsinálja, meg föz a családnak.

Viszont elég sok családnál a férfinek NINCS kerti/udvari dolga, mert lakásban élnek, ahol nincs kert/udvar.

Szerintem ez egy pár magánügye, hogy hogyan egyeznek meg, de ha mindketten dolgoznak, akkor az otthoni munkák is felesben kell, hogy legyenek elosztva - és ez nem feltétlen jelenti azt, hogy egyik nap az egyik föz-mosogat, a másoik nap a másik, lehet olyan, hogy bizonyos munkát az egyik végez, másikakat meg a másik, a lényeg, hogy egyenlöen legyen elosztva a munka.

Mellesleg sok kapcsolat éppen azért megy tönkre, mert mindenki CSAK a SAJÁT elönyét tekinti és nem akar semmit a MÁSIKÉRT tenni, pedig az nagyon fontos, hogy a párjáért magát kicsit háttérbe állítsa - természetesen kölcsönös alapon.

VAN MÉG REMÉNY!! Hogyha te 17 évesen így gondolkodsz akkor nagyon szerencsés lesz a férjed vagy a barátod.

Férfiként teljesen jogosnak találom azt ,hogy az ember elvárja a főtt meleg ételt. Nem azt mondom ,hogy éjszaka robotoljon a konyhában, hanem azt ,hogy hazaér elintézi a dolgát akkor főzzön. Szívesen segítek is benne ,de ne már én főzzek 10-12-16 óra munka után néha.

Egyre több a furi felfogású ember! TE MARADJ ILYEN ÖRÖKKÉ!

a te koncepciódban igazad van:a férfi többet dolgozik,megcsinálja a fizikai munkát,stb míg a nő főz,takarít és gyerekre felügyel.

csak h ma már,sokszor a nők is ugyan annyit vannak munkába.a másik fele a dolgoknak,az a lustaság,mert a hülye "feministák" kitalálták,h nem kell 1 nőnek feltétlenül feleséget játszani.de általában helyzet válogatja,h kinek van igaza...

viszont örülök h te így gondolkozol,jó feleség lesz belőled ;)

Én napi 8 órát dolgozom és elsem tudnám képzelni,hogy ne legyen fôtt kaja otthon,amikor a férjem hazaér a munkából!

Minden nap fôzök munka után,ritka,amikor másnapra is marad és nem kell fôznöm.

A férjem otthon a kertet is ellátja és nagyon sok mindent ez mellett.

Jogosan várja el tôlem,hogy kajával várjam.

Nekem ez a véleményem.