Miért esik zokon a nőknek, hogy a férfi elvárja, hogy minden nap ételt rakjanak eléjük, miután hazaérnek a melóból?

89-90 szintén zenész, gyakorlatilag ugyanez. Mióta egyedül MINDENRE van időm és hihetetlenül jól elvagyunk van kaja munka után és remek a hangulat, ragyog a lakás és nincs még egy felnőtt gyerek pluszban a nyakamba aki többet hisztizik mint a kettő gyerek együtt meg én...

elég volt egy életre.

91: felnőtt gyerek: ja, én is mondtam, hogy a kiskamasz "fiammal" több bajom van mint a két kicsivel.

Segítség á lá férj:

Egyik gyerek leadva, a másik otthon, apuka amikor még ott lakott, munka után (nem fizikai) gép elé lehuppan és irtja az ellenséget órákig.

Én majdnem éhen haltam, vacsorát kellett csinálni, gyereket fürdetni, nappaliban a kupit elpakolni (a gyerek még kicsi volt akkor, még nem tudott rendet rakni).

Kértem, hogy amíg megcsinálom a vacsit legalább a gyereket fürdesse meg, hogy haladjunk. Jóóóóóóó. Kértem többször, semmi. Aztán beborult az agyam, bevágtam magam mögött az ajtót és elindultam a közeli gyorsétterembe. Hívott persze, hogy mi van. Magamból kikelve raktam helyre, hogy nem képes segíteni, én szétszakadok, éhen halok, már szédültem az éhségtől, de mindent nem tudok csinálni. Mondtam, mire hazamegyek, a gyerek legyen pizsamában, nappali rendben. Visszamentem, gyerek pizsamában, megfürdetve.

A nappalit úgy oldotta meg, hogy a plüssöket meg a játékokat feltolta a falhoz körben és felállított egy 4 személyes sátrat (beterítve ezzel az egész lakótelepi nappalit). Persze hogy a konyhából csak oldalt sasszézva lehetett eljutni az ebédlőasztalig, a kanapéról lehetett a sátrat bámulni, a ruhásszsekrényből ha kellett valami, akkor oldalt sasszézva elhúzhattam a tolóajtót és profi breaktáncos mozdulatokkal ki lehetett venni a ruhát. Persze a gyerek napokig nem akarta, hogy lebontsuk, és én voltam a főgonosz, a minden jó elrontója...

Amúgy a kicsi gyerekeim érdekes módon idővel egész jól felfogták és megtanulták, hogy első a kötelesség, utána a szórakozás, különösebb műsor nélkül vették tudomásul, hogy ha mesét akarnak nézni, előtte mit kell tenni.

Míg egy felnőtt 30+ éves férfinak hiába magyaráztam, hogy lehet órákig számítógépes játékokat játszani MIUTÁN a kötelességeinket elvégeztük, a gyerekeket elláttuk. Tehát nem délután 5-től 10-ig kell lövöldözni, aztán kitalálni, hogy este 10 után hangosan visítozós csikizős hancúrozást játszunk a gyerekkel (lakótelepi lakásban, ahol a szomszédról tudtam mikor vécézik, zuhanyzik vagy az asszonyt döngeti, továbbá a gyerekeket is felpörgette és nézett, hogy miért nem akarnak elaludni), hanem fordítva...

Szerintem ha a férfi lenne munkanélküli, és a nő dolgozna, akkor a férfi vállalná ezeket az otthoni teendőket. Ez a normális ilyen esetben.

Amikor mindkét fél dolgozik, akkor is szerintem aki kevésbé megterhelőt dolgozik, annak kéne főzni.

De be is lehet osztani, hogy melyik nap ki. Vagy én főzök te mosogatsz stb.

Szélsőséges eset volt, amikor nő létemre 12 órában dolgoztam egy gyárban. Ami másik városban volt, és kb 6-7 órát voltam otthon, aminek a nagyrésze alvással és gyors vacsival meg összebújással telt.

Szóval nekem akkoriban nem lett volna időm és energiám főzni, takarítani. A párom nagyon toleráns volt, segített mindenben.

Azóta már változott a helyzet, szóval általában én főzök, mert nekem ez kikapcsolódás is, nem kötelesség. De a takarítás igenis be van osztva, elvégre társak vagyunk. A