Te elneveznéd születendő kisbabádat az újszülött korában meghalt kistestvéredről a szüleid iránti gesztusként?

Szerintem érdemes lenne feltenned magadnak azt a kérdést, hogy a gyereked mit érezne, amikor azzal szembesülne, hogy egy halott kisbaba nevét adtátok neki.

Nekem őszintén szólva még felnőttként is lelki teher lenne ezzel a tudattal élni. A helyetekben elgondolkoznék azon, hogy egy kisgyerek hogyan tudná ezt feldolgozni.

Lehet, hogy furcsa, amit írok, de én még a fiatalon elhunyt testvéreddel, az ő emlékével szemben is inkább azt érezném "gesztusnak", vagy a tisztelet jelének, ha az a név csakis az ő sajátja maradna a családotokban.

# 24

Ha ilyen helyzetben lennék, én valószínűleg azt mondanám a szüleimnek, hogy átgondoltam a kérdésüket, sokat fontolgattam, és végül arra a döntésre jutottam, hogy szeretném megőrizni azt a nevet a testvéremnek, iránta való tiszteletből.

És nem lenne füllentés, vagy kegyes hazugság, mert én tényleg így érezném.

Neee...

1. beteg és morbid dolog

2. az a pici gyermek megérdemli, hogy saját identitása legyen - egy "halottról" elnevezni olyan, mintha a gyerek csak valami póteszköz lenne, amely segíti a trauma feldolgozását; én biztos, hogy nem mennék bele

Nem. Bár nálunk más volt a helyzet. Mikor terhes voltam kerestünk fiú és lány neveket is. Lány nevet könnyen találtunk, a fiú nevek valamiért már nehezebben mentek. Végül volt olyan név, ami nagyon tetszett, de: mivel anyósom unokatesóját, aki pár hetesen nem ébredt fel többet, szintén így hívták, ezt a nevet elvetettük. Végül találtunk olyan nevet, ami hasonlított is a mi kedvencünkre, mégsem tépett fel sebeket senkiben.

Aztán végül kislányom született...

Szerintem ne vállalj ekkora terhet magadra és a babára! Ő nem egy emlékmű egy elvesztett babáért/babának, hanem egy új, önálló kis élet!