A szüleim házassága romokban, én pedig túl sokat tudok. Mit tegyek?
A szüleim életében volt egy törés lassan 10 éve, amikor meghoztak egy rossz döntést. Anyu itthon marad velünk, apu megy 200 km-re dolgozni, hogy meglegyen a mindennapi betevő. Úgy volt, hogy amint lehet mi is költözünk utána, de végül középiskola és főiskola is helyhez kötött, anyu pedig nem akart itt feladni mindent a mi kárunkra és apu után menni. Erről ennyit...
Most huszonévesek vagyunk bátyámmal, mindketten abban a városban élünk, ahol apu is. Néhány éve robbant a botrány, hogy apu csalja anyut és ez azóta is tart, amiről persze anyu mit sem tud. Apuval többször találkozom hétköznap is, egyáltalán nem szégyelli előttem felvenni a telefont, ha a nő hívja. Többször is megkért, hogy hívjam x számot, mindig ez a nő volt az utolsó a listáján, avagy az sms-ek között. Nem tudja, hogy én tudom ki ez, de a belem fordul már ki ettől az egésztől. Legszívesebben beszólnék, hogy legalább ne ennyire nyíltan csinálja! A szívem majd meg szakad.
Anyu megbocsátott, de nem akar itt új életet kezdeni csak azért, mert itt van ez a nő, apu nem akar hazamenni, szereti a munkahelyét.
Tudom, hogy tönkrement a házasságuk és azt is, hogy ez már talán sosem lesz a régi. Jó eséllyel vége is lesz, csak azt nem tudom mit várnak... Már nem bírok úgy ránézni apura, mint régen és lelki szemeim előtt látom a pillanatot, amikor bemutatja azt a nőt. Nem tudnám elfogadni és megkedvelni SOHA! Az én szememben ő egy nulla! Mint anya, mint nő, mint ember... egy senki!
Anyu miatt pedig teljesen ki vagyok bukva!
Még is mit kéne tennem? Nem beszélhetek erről senkivel, még is azt érzem, hogy felrobbanok és muszáj megosztanom a dolgokat valakivel, mert belefásulok.
válasza:Nem hiszem, hogy tenned is kéne bármit. Sajnos az első válaszolónak igaza van, ők felnőtt emberek hiába tudod, hogy nem működik köztük a dolog, apudnak pedig szeretője van ez nem a te dolgod, hogy megold helyettük a problémát. Elhiszem, hogy számodra ez nagyon rossz lehet, valószínűleg a helyedben én is baromira dühös lennék apukámra, ha ilyet tesz.
De. Gondold át logikusan a dolgot, ugyan nem tudom mi volt az a törés, ami miatt 200km távolság kellett a szüleid között, de biztos valami komoly probléma. Amit nyilvánvaló, hogy még ma sem voltak képesek megoldani. Gondoltál már arra, hogy már nem is szeretik egymást, csak miattatok - ha jól értem akkor még csak tizenévesek voltatok testvéreddel - maradtak együtt? Nem ez a legjobb megoldás, de ők nyilván ezt érezték helyesnek akkor. Ha ez így van valószínűleg mindkettőjüknek kényelmes így az élet, hogy nem kell egymás felé elszámolniuk úgymond.
De ha mégsem ez áll fent én azt tanácsolnám, de törj pálcát apukád felett. Ugyan lányként én is inkább anyus vagyok, és még akkor is őt védeném meg ha tudom hogy nincs igaza de... az az igazság egy házasság mindig kettőn áll. Lehet anyukád nem csalta meg pl. apukádat és ő nem tartott szeretőt, míg édesapád távol volt de máshogy is lehet bántani a másikat. Más okok is lehetnek, hogy tönkre menjen a kapcsolatuk.
Próbálj meg esetleg beszélni apuddal, hogy tudod ezt a nőt akivel együtt van, mert ha folyamatosan titkolod, hogy tudod és ok nélkül "flegmázol" esetleg vele emiatt a nő ügy miatt a ti kapcsolatotok is meg fog romlani. De ha leültök őszintén beszélni, talán jobban megérted őt. Illetve már elég idős vagy ahhoz, hogy felnőttként kezeljen talán kérdezhetnél tőle anyukáddal kapcsolatosan is, hogy miért alakult így a helyzet.
Kezeld felnőttként a helyzetet, ne úgy mint egy sértődött gyerek. És ezt tényleg nem sértésnek szánom, teljesen megértem, hogy nem olyan egyszerű ez illetve gép előtt ülve "könnyű" tanácsokat adni.
De a szüleid tönkrement kapcsolata nem éri meg, hogy távolság tartás legyen az apukáddal kötetek, akit ha jól értelmezem szintén nagyon szerethetsz.
válasza:* de törj pálcát *
ne törj pálcát - bocsi elírtam.
válasza:Na... Ezt a döntést NEM anyu hozta meg, KÖZÖSEN hozták meg! Sőt, a mai napig emlékszem, amikor leült a "válság" tanács és minket bevonva beszélte meg a család, hogy hogyan tovább.
Egy munkahelyen dolgoztak mindketten és egyszerre mondtak fel nekik egyik napról a másikra. Hitellel, felújítással, új családi házzal a nyakunkban és egy perrel a munkáltató felé, nem volt lehetőség hetekig otthon ülni, nyalogatni a sebeket és 5-ször átgondolni azt, hogy hogyan tovább. Apunak jött egy ajánlat, kénytelen volt elfogadni, még ha ez azzal is járt, hogy elköltözik. Anyu másfél évig ingázott 60 km-t vonattal egy olyan munkahelyre, amit gyűlölt, csak hogy talpon maradjon a család. Egy vidéki kisvárosban élünk, itt laktunk világ életünkben, lehetőség nulla. Ugrálni nem ugrálhatott a család, tesóm egy évvel volt érettségi előtt, én akkor végeztem az általánosban. Nem akartak kiszakítani minket a megszokott közegből egyrészt, másrészt négyünknek Budapesten nem lett volna hova menni. A családi házunkon akkor még hitel volt, nem tudtuk volna eladni, anélkül is nehezen és ha sikerül, akkor is max annyit kapunk érte, amennyiért Budapesten egy garzont. Bizonytalan helyzetre pedig újabb hitelt felvenni felér az öngyilkossággal.
Én láttam a szüleimen, hogy megviseli őket ez a helyzet (apu hazajár egyébként minden hétvégén) és azt is, hogy egyre távolabb kerültek egymástól az évek során, de erre nem hiszem, hogy ez lett volna a jó megoldás.
Én pont hogy nagyon apás voltam, de ezekután nem tudok. Nekem ő volt az Isten, akire felnéztem, akit csodáltam. Talán ha egyszer megbotlik, az ezen nem változtatott volna, de egy évek óta tartó viszony anyu, illetve a mi "hátunk mögött", az már nem botlás.
Igazából az a legidegőrlőbb, hogy nem tudom apu mire vár, mikor fog lelépni. Egyáltalán le fog-e? Baromira idegesítő, mert egyszer azt érzem, hogy arra vár, hogy az édesanyja, a nagymamám már ne legyen, hogy ne kapjon tőle elítélő szavakat, aztán a másik pillanatban úgy gondolom csak szórakozik, aztán majd öregkorára hazaköltözik a jól megszokott környezet6e (olykor tesz erre utalásokat).
Ha elváltak volna értelmes indokkal és ezután lenne új kapcsolatuk, én nem utálkoznék. Ha egyszer anyunak lesz új párja, őt is megpróbálom el és befogadni, de jelenleg anyu otthon vár. Ő komolyabban gondolta ezt, mintsem hogy megcsalja aput, ezt tudom, vagdalózás ide vagy oda.
Engem úgy neveltek, hogy egy nő nem teheti meg azt, hogy a három gyerekét hátrahagyva, egy nős, szintén gyerekes hapsi ágyában hempereg évekig. Úgy neveltek, hogy ha komoly indok van rá, akkor ki kell lépni abból a kapcsolatból és újat kezdeni, ha nincs, akkor meg kell találni az utat ahhoz, hogy megjavítsuk azt, ami elromlott. Apu is ugyanannyira ludas ebben, benne is csalódtam, hisz ezt részben ő sulykolta belém... De a nőre sem tudok emberként tekinteni, amikor tönkreteszi két család életét.
Megjegyzem az én kapcsolataimra is elég nagy hatással volt/van a szüleim esete. Amikor borult a bili az villámcsapásként jött, senki nem számított rá, mindenki csak ámuldozott a tökéletes házasságukon, én is. Ahogy egyre több kötelék borul fel körülöttem, én annál kevésbé tudok bízni és hinni a férfiakban.
válasza:Nézd Kérdező (#14), akkor közösen hoztatok rossz döntéseket, plusz apukád a saját hibás nevelése levét is issza, mert arra kellett volna első sorban megtanítani, hogy akkor se ítélkezzél senki felett, ha te másképp gondolsz helyesnek valamit a saját életedben. Ennyivel módosult kb a kép.
De azzal szembenéztél-e már, hogy amíg anyukád és ti mégiscsak ott voltatok egymásnak folyamatosan - még ha persze, egy gyerek más, mint az ember párja - az apukád a mindennapokban tökéletesen egyedül volt, úgymond "a családjáért dolgozni"... csak épp nagy találós kérdés, hogy mi értelme van az olyan párkapcsolatnak-családnak, amikor az ember a hétköznapokban ugyanúgy egyedül van, mint annak előtte, csak a kötelezettségei és az elvárások nőttek meg vele szemben... mert persze, a távkapcsolat működhet 1-2 hónapig vagy évig, ha muszáj, de egy fél felnőtt életre szóló távkapcsolatnak mi a fene értelme van???
Persze, apukád is hibás annyiban kétségtelenül, hogy az elvárásoknak igyekezett megfelelni a saját elemi vágyaival szemben, és belement egy ilyen eszement dologba.
A másik nővel sem értem, hogy voltaképp mi bajod? Az, hogy ott állt apukád mellett, amikor az apukádnak társra volt szüksége, és nem hagyta egyedül, mint a saját családja "mertagyerekek"-alapon???
Nézd, én nem kezdek képzelegni, hogy "biztos anyukád is" - mert nem tudom, meg nem is gondolom fontosnak ebben a helyzetben. Ami viszont ténynek tűnik, hogy anyukád apukád gyermekei anyja, de NEM a párja jóban-rosszban. Tudod mikor menne bele enyim asszony egy ilyen döntésbe, hogy én hosszú évekig 200 km-rel odébb gályázzak, ő meg "mert a gyerek"? Majd ha piros hó esne... mert mindkettőnknek szükségünk van a TÁRSUNKRA is a mindennapokban, azért vagyunk együtt.
Szóval szerintem semmi okod fújni se apukádra, se a nőre, egyszerűen vedd tudomásul, hogy apukád nem az Isten, nem egy szent, hanem egy ember, akinek szüksége van társra a mindennapokban, a nő meg az a személy, aki nem hagyta egyedül, amikor ti önös érdekből igen.
(" Ahogy egyre több kötelék borul fel körülöttem, én annál kevésbé tudok bízni és hinni a férfiakban." - Kérdező, én meg az "én már anyucika vagyok, nekem már a babuci az első" típusú nőkre vagyok kiakadva halálosan... aki így gondolkodik, miért nem megy spermabankba, miért kell egy férfi életét is tönkretennie?)
válasza:11-es vagyok.
Nehéz a fenti válaszod után írni bármit is. Bár nyilván apásnak mondod magad, de a fentebb írtak után én mégis úgy veszem észre anyukádat tökéletes asszonynak látod, pedig hidd el nem az. Senki nem tökéletes és senki nem él le olyan életet, hogy nem hibázik. És mindezt nem azért írom, hogy bántsam vagy anyukádat hibáztassam a helyzetért. Mert mint írtam kettőn áll a vásár, és nem csak azzal lehet egymást cserben hagyni, hogy mással összefekszünk. A szüleid nagyon nehéz helyzetbe kerültek, amit külső szemlélőként nem hiszem, hogy bárki is megtudna érteni. (én sem te sem sőt még a testvéred sem hiába vagytok a gyerekeik)
Ha a szüleid nem látják, hogy probléma van a házasságukkal - illetve nem akarnak róla tudomást venni - te nem tehetsz ellene.
Az ellen viszont tehetsz, hogy apukáddal ne romoljon meg a viszonyod és talán a férfiakba vetett bizalmad is helyre áll kicsit. Beszélj vele őszintén. Mond el neki mi bánt, mitől félsz, hogy érzel. Bár próbálj megértőnek lenni és ne úgy mindent rázúdítani, hogy apud egy utolsó szemétnek érezze magát ami végül lehetetlenné teszi, hogy az őszinte érzéseiről beszéljen. Ez amúgy is nehéz lehet neki, lévén hogy a saját gyerekével kell erről beszélnie.
Mellesleg bármi is lesz a szüleiddel illetve a kapcsolatukkal attól téged még nem fog elhagyni apud (mint ahogy nyilván anyud sem). Te mindig az élete része leszel, fontos leszel neki, hiszen a gyermeke vagy.
Kedves 15-ös!
Lehet, hogy közösen hoztunk meg egy rossz döntést, én ezt nem vitatom, de kicsit lesarkítod. Ez az egész, ahogy leírtad úgy hangzik, mintha hárman összefogtunk volna és kispéciztük volna aput, hogy te mész 200 km-re dolgozni, mi maradunk, ha tetszik, tetszik, ha nem, nem... Ismétlem, ez KÖZÖS döntésük volt. Nem anyu küldte el, nem mi kértük, hogy menjen el. Jött egy lehetőség, jó fizetéssel, nyugodt munkahellyel és körülményekkel. Úgy volt, hogy átmeneti, 1-2 éves helyzet lesz ez, de sajnos semmi nem úgy alakult, ahogy elterveztük, így tartós helyzet lett belőle.
Hogy hogy lettem nevelve, az megint más kérdés. Sok helyzetben sokkal megértőbb és érzékenyebb lelkű vagyok, mint mások. Más helyzetben viszont egyáltalán nem és ez egy olyan helyzet.
Mostmár így félig-meddig felnőtt fejjel kérdem én, ha ti olyan helyzetbe kerültök, hogy néhány hónapra el kell hogy váljatok és ezt képzeld el úgy, hogy NINCS más lehetőség, nincs olyan, hogy mindketten maradtok, vagy mindketten mentek, akkor mit teszel? Ha hiányzik a társad, akkor felhívod, törődsz vele, foglalkozol vele és fordítva. Ha hónapok, vagy évek után úgyérzed félresiklik a kapcsolatotok, nem lehet ezt így bírni, akkor választhatod a feleségedet és a családodat és hazamehetsz, vagy maradhatsz, mert szereted a munkádat és mert mostmár itt van ez a másik nő is, aki társad volt a társad helyett.
A kezdetekben a hitelünk bedöntötte volna az egész családot, ha nem így alakulnak a dolgok, az más kérdés, hogy mostmár anyu is úgy látja, hogy talán a híd alatt is jobb lenne együtt, mint most így...
A saját jövőmre nézve sokat tanultam a szüleim helyzetéből, ez is tény, de bárkit elítélek aki megcsal mást függetlenül attól, hogy férfi, avagy nő, esetleg rokon, vagy sem. A megcsalásnak már a neve is hordoz valami eszméletlen negatívumot, két ember önös érdeke, amivel tönkretesz másokat. Ha komoly érzésekről van szó, akkor le lehet zárni a kapcsolatot, a házasságot, meg lehet beszélni, el lehet válni normál emberek módjára, de mi értelme van heteken, hónapokon, éveken át tiporni valakit? Miért értsek meg bárkit is, aki élvezi, hogy mást bánt, természetesnek veszi ezt?
Te megérted azokat az embereket, akik leköpik és belerúgnak a másikba, csak mert mondjuk szőke a haja és neki nem szimpik a szőkék?
Semmi közöm ahhoz, hogy ők hogy alakítják tovább az életüket, engem csak az zavar, hogy ez ennyire nyíltan megy, míg anyu ha sejti is, próbál bízni és hinni apuban. Természetesen anyu sem tökéletes, de az biztos, hogy ezt nem érdemli meg! Nagyon nem! Főleg nem ilyen szinten!
válasza:Kedves Kérdező, nem tudom, ismered-e a viccet a domb tetején álló négy különböző korú bikáról, meg a völgyben legelésző tehéncsordáról... biztos igen... na, ha ez megvan, akkor nyilván azt is tudod, hogy az ember hozzáállása ezekhez a dolgokhoz igen jelentősen változik a korral... a fiatal, az - hála többek között az ebben a korban erősen túlfejlett homloklebenyének - mindig abszolút kategóriákban gondolkodik, élesen el akarja különíteni a jót a rossztól és görcsösen keresi az igazságot, "mert aki 20 évesen nem forradalmár, annak..."
Na, ezért van az, hogy minden ilyen kérdésnél elhangzik a tipusmondat, hogy "nem értem anyut-aput, miért nem válnak el, miért... így meg úgy" ... és ugye ilyen mindent vivő fő téma ez a megcsalás-dolog.
Egy 40-50 éves már általában teljesen másképp gondolkodik, erősen megkülönböztet szineket és árnyalatokat, rég elveszti a hitét az abszolút jó és abszolút rossz létében, és nem az épp túltermelődő nemi hormonok uralják a pszichéjét, tehát ez a megcsalás-dolog is erőteljesen leértékelődik általában...
Nekem is volt (meghalt már) olyan ismerősöm, akinek volt huszonévig egy felesége, tizenévig egy szeretője szépen egymás mellett - persze a feleség hivatalosan "nem tudott róla", mert ugye - csak hát a fél kerület tudta, tehát a feleség "nem tudása" nyilván a "nem tudok róla, tehát nem kell reagálnom rá, nem kell borítanom a házasságom" alapon működött... és éltek boldogan, felneveltek 2 gyereket, mig főhösünket el nem vitte az infarktus.
Szerinted kinek lett volna jó és miben, ha az általad itt leírt "normák" szerint járnak el?
(engem általában le szoktak pontozni a megcsaláááááás-kérdéseknél, ami valszeg abból jön pusztán, hogy meglehetősen kevés 50 éves írogat ide tanácsot adni... viszont a szüleid generációjával pont sacckb kompatibilis lehetek)
Szóval neked pusztán azt kellene elfogadnod, hogy a szüleid egy más korosztály, ők ezért nyilván nem akarnának válni és borítani, és nem feltétlen az lenne nekik a legjobb mondjuk 50 évesen, ahogy te ezt a dolgot mondjuk 20 évesen látod - pont ahogy neked sem az a legjobb 20 évesen, amit az 50 éves szülőd tanácsolna... vagy amit rosszabb esetben elvárna tőled.
Egy ötvenes embernek általában már nem az osztozkodás a fő réme - mint egy huszonévesnek - hanem az egyedül maradás, és sokkal nehezebben kezeli le, amikor fenekestül felfordul az élete és egzisztenciája - mint mondjuk egy váláskor szokásos. Megkockázom, hogy a szüleid most ennek a hármas felállásnak a tudomásul vételével járnak sokkal jobban annál, mint ha mindent borítanának, mint egy huszonéves egy ilyen helyzetben... mindketten.
Neked meg csak tudomásul kellene venned azt, amit szerintem magad is tudsz, hogy egy 50 éves másként gondolkodik mint egy 20 éves, és nem feladatunk ezért egymást megítélni - vagy valami ilyesmi...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!