Veletek a szüleitek leültek elmesélni, hogy nah akkor így lesz a gyerek?
Hány évesek voltatok? Fiú vagy lány vagy? ki mondta el, apu vagy anyu?
Velem soha nem ült le senki ezt elmesélni, egyszerűen valahogy magamtól tudom. Vagy nem is magamtól, hanem ahogy a körülöttem lévő társaimtól, az egész világból összegyűjtöttem az információt.
Ettől függetlenül persze nem lettem butább, védekezem, tartós párkapcsolatban élek, sosem volt gondom ezzel.
Csak kicsit zavar, hogy ennyire nem volt anya-lánya kapcsolatom anyukámmal. Pedig úgy gondolom, hogy egy tudatos neveléshez ez is hozzátartozik, és eszébe kellett volna jutnia.
Nem, nem is kellett :D
3 évesen én világosítottam fel őket :D
Egyébként amit kellett azt az iskolában elmondták a biológia órán.
De az ilyen szülő nincs is olyan bizalmas kapcsolatban a gyerekével.
Szerintem egy normális anyának el kellene mesélnie a menstruálást is.
Biológia órán hallottak? Azt sem mesélte el a tanár, szinte csak átlapoztuk.
És egy tudatos szülőnek illik beavatnia a gyereket.
Nálunk nincs tabu, mindenről tudunk beszélni, de erről nem kellett.
Mi úgy ondolták, hogy aktualis, mar mindent tudtam és nem kellett elmondaniuk, de beszéltünk róla, kb 9 évesen.
Én a könyvtárban talaltam a gyerekrészlegen erre onatkozó nekem való irodalmat, és anyunak megmutattam.. Íyg tudták mit tudok, és mi van..
6 eves voltam, amikor a nagymammam elmondta, hogy nem a póló alól vagy a köldökön jön ki a gyerek, hanem honnan.. Akkor nem érdekelt a hogy kerül be kérdés, tudomásulvettem aztán kész.
Tesómmal sem beszéltek anyuék, mert ő velem beszélte meg, és anyuék így pontosantudták mit tud..
De mindig tudtuk,hogyha valami van és érdekel megkérdezhetjük.
Szia!
Én úgy gondolom, hogy sokan azért nem mondják el a gyereknek, mert ez olyan "ciki" téma.
Nekem most van kamasz gyerekem, s bizony én is leültem vele, mint anyuka beszélni és megkértem a férjem, hogy ő is beszéljen vele, mint "férfi a férfival". Ettől függetlenül mindig jönnek elő újabb és újabb dolgok, amiket mondjuk mi nem érintettünk, de amint megtudtam, hogy ilyenről volt szó a suliba (mert az ofő egy-két szaftos sztorit elmesélt) leültünk ismét, átbeszéltük...volt persze részéről irulás-pirulás, meg mondta, hogy ne már, de én meg mondtam, hogy de már, mert ezek igenis fontos dolgok, nem játékok. Én annyit kértem tőle, ha bármi kérdése lenne ezzel kapcsolatosan inkább minket kérdezzen, mint a kortársait, akik ki tudja, hogy mennyi minden hülyeséget hordanak össze...mégiscsak "gyerekek" még...
Úgyhogy megértem a kérdésed, s egyetértek vele, hogy tényleg egy ilyen bizalomnak, nyitottságnak lennie kell a szülő-gyerek kapcsolatban...
Hát ezek nálunk is tabu témák voltak, nem érezte anyukám szükségét annak, hogy leüljön velem, és elmagyarázza, de nemcsak a szex maradt ki, hanem pl. a menstruáció is. Pedig jó lett volna, ha nem szégyenkezve dugdosom a véres lepedőt mikor először megjött, hanem úgy foghatom fel, hogy na, megtörtént az a dolog, amiről anya mesélt és ez teljesen normális.
Engem is zavar, hogy nem volt anya-lánya bizalom köztünk, és nagyon szeretném, ha az én lányommal ez majd másképp lenne.
Úgy látszik a szülőknek is van még mit tanulniuk a tudatos nevelésről.
Nem kellene homokba dugni a fejüket.
Kérdező, az első vagyok (ezúton kéretik nálam privátban jelentkezzen aki lenullázott, kíváncsi vagyok a véleményére)
Kérdező! Szerintem rosszul látod. Véleményem szerint az ilyesmiknek természetesenek kéne lennie. Nálunk sose volt olyan, hogy anyám vagy apám rejtőzködött volna, vagy "úristenbenegyeremertfürdök". Az ilyenekből egy gyerek hiheti azt, hogy a testével kapcsolatos dolgok szégyelleni való, rossz dolgok. Pedig éppen ellenkezőleg, teljesen természetesek. Ezért aztán, mivel én nem a biológia órán láttam először férfi nemi szervet, nem is találtam viccesnek, mint néhány osztálytársam...
(félre ne értsétek, az én szüleim sem flangáltak anyaszült meztelenül a lakásban, de ha véletlenül megláttuk valamelyiket meztelenül, abból se csinált senki botrányt). És ugyanígy, ha valamit nem értettük, akkor megkérdeztük, aztán válaszoltak rá, és ezzel el volt intézve.
Na szóval oda akarok kilyukadni, hogy szerintem nem a kampányszerű "üljük le és beszéljünk róla" megoldás a legjobb, pláne ha mindez egy amúgy szégyenlősködő szülőktől jön. Persze biztos, jobb, mint ha soha nem lehetne helyén kezelni a dolgokat, és nem lehetne róla beszélni. De az "üljünk le és beszéljünk" módszert továbbra is "mentsük ami még menthetőnek" tartom.
Természetesen igen. A szülő feladata a felvilágosítás, régen rossz, ha a gyerek maga kell összeszedje az információkat innen-onnan. Jellemzően akikkel nem ültek le a szüleik beszélgetni, azok túl korán (14-16 évesen) kezdik a nemi életet is.
Körülbelül 10 éves voltam, amikor először leült velem anyu beszélgetni, hogy a menstruációról beszéljünk. Elmagyarázta, hogy működik a női test. Így amikor megjött először, megijedtem egy picit, de utána tudtam, mit kell tenni, és nem volt gond.
12-13 évesen magyarázta el a többit, a szexet, a terhesség folyamatát, a védekezést.
Így időben elmondott mindent, és annyit mondott, hogy legyek megfontolt.
19 évesen veszítettem el, és kizárólag olyan férfiakkal volt nemi kapcsolatom, akikkel nem lett volna gond, hogy kisbabám lesz. Igen, 19 évesen sem.
Nem terheli a lelkem felesleges abortusz, és szerelem nélküli szex sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!