Vannak akik a nagyszülökkel laknak együtt? Miért? Milyen? (ti+gyerek+szüleitek)

Mi!

Kétgenerációs házunk van, külön bejárattal, és mérő órákkal. Anyukámékkal lakunk itt. Külön élet, háztartás. Abszolút nem szólunk bele egymás dolgaiba. A fiunk nagyon szereti őket, gyakorlatilag kéznél vannak, ha szükség van rá. Természetesen nem ugráltatom őket.

Igen, mi.

A férjem, a fiúnk és én a férjem szüleivel lakunk együtt. Anyósomék a ház egyik felében, mi pedig a másikban. Teljesen külön háztartásban élünk, a közös költségekbe beleadunk, a saját költségeinket mi álljuk, tehát nem élünk anyósomék nyakán, teljes mértékben anyagilag függetlenek vagyunk. Vidéken élünk, így a házon belüli és a házon kívüli munkákba is besegítünk.

És hogy miért van így? Mert sajnos nem olyan családi körülmények közé születtünk, ahová a szülők házat tudtak volna nekünk adni és a munkáink sem voltak, a munkáink nem olyanok, amikkel milliókat lehetett volna-lehetne összeszedni, hogy készpénzre vegyünk huszonévesen már házat magunknak, hitelt pedig nem tudnánk jelen pillanatban még felvenni, úgyhogy dolgozunk a közös életünkön, gyűjtögetünk, majd alakulnak a lehetőségek és majd mikor minden összejön, akkor külön kezdünk életet.

Én nem látom annak se nagyon értelmét, hogy valakik több milliós hitelekbe beleverik magukat, hogy különmehessenek a szülőktől, aztán meg nem tudják sokszor fizetni.

És hogy milyen? Nyilván jobb lenne külön, valahol, ahol a magunk urai lehetnénk, de most ez van. Nem olyan rossz amúgy. Néha vannak nézeteltérések, viták, de azért megtanultunk együtt élni és tekintettel lenni a másikra. Így pl. gyerek szempontjából annyival könnyebb is, ha valakire rá kell hagyni a gyereket, mert mennünk kell valahová, oviba vinni-hozni, stb., akkor az egyből meg van oldva.