Milyen egy "jó" anyós?

Szerintem annyi a lényeg, hogy tartsa tiszteleten a gyermekét és annak családját. Úgy értem hagyjon szabad teret és fogadja el, hogy a gyermekének már másis a családja). Szerintem nekem nagyon jó anyósom van. Bármiben segít a kajarecepttől kezdve az unokázásig. Bár az a helyzet, hogy én is úgy állok hozzá, hogy az jó legyen.

Amúgy meg tök mindegy, mert ha a meny/vő nem akarja tiszteletben tartani az anyósát és már eleve félve áll hozzá, akkor az már halott ügy. Mindez fordítva is igaz.

Hála Istennek,nekem nagyon jó anyósom van,én szeretem,becsülöm!Viszont tisztában vagyok vele,hogy nagyon sok hárpia akad közöttük,aki folyton megkeseríti a menye hétköznapjait,életét.

Szerintem a jó anyósra lehet számítani,és ott van,ha segítség kell,de nem üti bele az orrát mindenbe,főleg nem abba,amihez az égvilágon semmi köze.Hozzáteszem,ehhez az kell,hogy a menye is így álljon hozzá a dolgokhoz,és adja meg a kellő tiszteletet.

Speckó nekem jó anyósom van, de mégsem tökéletes:D

Szinte mindig mellém áll:D (egyetlen fia van, ezt azért jegyzem meg, mert tudjátok milyen egy anyós, akinek egyetlen egy fia van...:D ) Egy pillanat alatt befogadott a szívébe, pláne aztán, mikor meglátta, hogy felporszívózok a kicsi fia szobájában:D Nagyon aranyos, kedves, megtanított egy-két dologra, jót lehet vele beszélni. Rossz oldala csak annyi, hogy egy kicsit túl anyáskodó, de szerencsére kezelhető a dolog, mert külföldön lakunk, így nem tud meglátogatni minket sűrűn.:D De egyébként annyira jól el vagyunk, hogy míg otthon voltunk, bemutattam neki az öcsémet, és most az öcsém pótolja néha a hiányunkat:D Sokszor odajár anyósomékhoz. Nekem az apósom is jó, vele is jól elvagyok. Lehet velük viccelődni. Azt hiszem a jó anyós rugalmas, és nem csak az ő gyerekének ad igazat minden áron, ha kikérik a tanácsát, akkor adjon tanácsot, ha nem, ne szóljon bele. És ha el akar menni a kicsi gyermekét unokáját látogatni, téged is akarjon látni, magyarul szeressen téged is, és mellesleg jelentkezzen be:D

A jó anyós nevelje fel tisztességben a gyerekeit, legyen számára a fia a legfontosabb.

Próbáljon segíteni a fiának és a családjának, de ne avatkozzon bele mindenbe.

Fogadja el az élet rendjét, hogy a gyerekek felnőnek, és kiszállnak a családi fészekből.

Fogadja el a menyét olyannak, amilyen, ne akarja megváltoztatni.

Foglalkozzon sokat az unokáival.

Ez nagyon nehéz kérdés...az én anyósom szegény csinálhat már akármit, gyanakodva fogadom, pedig jót akar. Csak az elején, mikor még nem volt úgymond komoly a kapcsolatunk a párommal, elég furcsán viselkedett velem, ő is meg a két lánya is.

Most már látja, hogy szeretjük egymást, együtt élünk, jön a baba, de hiába, nem tudom elfelejteni a régi dolgokat.

A jó anyós? igenis mondja el a véleményét, de ne utasítson. Ne tudjon mindent jobban, mert ő már felnevelt egyet, mert 1001 vasárnapi ebédet megfőzött. Szerintem ez a pökhendiség a legidegesítőbb.

17:07

A legtöbbnél ez a gond:

"Próbáljon segíteni a fiának és a családjának, de ne avatkozzon bele mindenbe.

Fogadja el a menyét olyannak, amilyen, ne akarja megváltoztatni. "

Jó kérdés.Már a legelső találkozáskor gondoljon arra, hogy ez a lány akár majd a menye is lehet.Sokan elrontják a legelején, és utána már vége a jó kapcsolatnak.

Nem kell osztani az észt.Csernus nagyon jól megfogalmazta, mi a különbség a tanács és az erőszakoskodás között.A tanácsot kérik.Tehát csak akkor mondja hogy sztem úgy kéne h., ha meg is kérdezik, h. szerinte h. kéne.Ha nem kérdezik, úgysem kíváncsiak a véleményére.Ennyi. Nálunk legalábbis ez a baj.