Rossz anya leszek, ha így érzek, ugye?

20 hetes terhes vagyok, és teljesen kiborított a férjem óvodás kislánya. Máskor is volt itt nálunk hosszabb ideig, akkor nem éreztem ezt, de most nagyon nem bírom a kiképzést. Pedig még csak nem is viselkedik rosszul, csak mozgékony, eleven, meg elfelejt dolgokat.

És nekem semmi türelmem hozzá, egyszerűen megőrülök hogy mindent 100szor kell elmondani neki naponta (vegyél papucsot mert felfázol, ne tedd az üdítőt a földre mert kiborul, ne mászz utcai ruhában az ágyba, ne csámcsogj, stb).

Pedig a kislány nagyon szeret engem, mibndig jön oda hogy játsszak vele vagy beszélgessünk, de nekem semmi kedvem és energiám hozzá. Közben persze lelkiismeret-furdalásom van, hogy ilyen gonosz vagyok és nem foglalkozom vele.

Tudom, csúnya dolog, de alig várom, hogy este végre letegyük aludni. És teljesen kétségbe vagyok esve, hogy hogy fogom ezt bírni a saját gyerekemmel napi 24 órában. Kezdem azt hinni, hogy alkalmatlan vagyok az anyaságra. Gondolom az enyémnek is egy csomószor el kell majd mondani ugyanazt, és ő is fél óra alatt fog átöltözni, és mindent 100szor fog megkérdezni, mert hát minden gyerek ilyen. És nagyon félek, hogy hozzá se lesz elég türelmem, és teljesen kétségbeestem, hogy hogy fogok boldogulni majd a gyerekemmel, ha a férjemé is ki tud kergetni a világból.

Ezek nem normális érzések, igaz? Mit csináljak, hogy több türelmem legyen és hogy jó anyja tudjak lenni a gyerekemnek és normális pótmamája a férjem lányának ?