Miért van együtt két ember, ha alap dolgokban sem tudnak megegyezni? Mi értelme húzni egymás idejét éveken keresztül, úgy hogy mindkét félnek teljesen más az elképzelése az életről?

Nagybátyjámnak is ilyen a kapcsolata. Elég rossz, mert màr tényleg nagyon régóta vannak együtt a barátnőjével, mégis, ha pl. összeköltözésről van szó, mindketten a saját hülyeségeiket mondják. Nagybátyjám meg akarta kérni a kezét, de erre a lány azt monta, hogy csak akkor kèrje meg, ha össze is költöznek.

Nagybàtyjám a mamámmal él, viszont mamám már nagyon beteg, talán pár hónapja van még hátra. A csaj mégsem tudja támogatni, csak arról tud beszélni, hogy nem igaz, hogy nem tud nagybátyjám elköltözni..

Szerintem az ilyen kapcsolatnak semmi értelme..

Éppen benne vagyok (másfél éve) egy ilyen kapcsolatban, úgyhogy elég aktuális a válaszom:

- Szeretem.

- Igaz, hogy sok tekintetben különbözőek az elképzeléseink, de még mindig reménykedem, hogy hátha "csiszolódunk" még.

- Utálok fájdalmat okozni az embereknek, a szakítás pedig borzasztó sok fájdalommal jár.

- Külön kell költözni, nem igazán van hová (de, albérletet kell keresni), közös cuccokkal mi legyen, borzasztó sok macera.

Ezek persze mind kifogások, mert ami nem működik, az nem működik. De sajnos ilyen vagyok, a legutóbbi szakításomon fél évig meditáltam.