Miért osztja itt mindenki az "észt"? (bővebben lent)

Ahogy a harmas irta!

mas elete felett "konnyu" donteni. koltozz el,lepj le sorolhatnam.. en is szoktam irni de csak akkor ha tenyleg annyira sulyos a helyzet.. pl uti a ferj a feleseget,vagy ilyesmi......

Sokan csak dobaloznak,ettol hiszik nagynak magukat... mint irtam mas elete felett konnyu dontest hozni,de ha sajat maga lenne benne..... na akkor mas lenne teljesen

Én csakis akkor írok olyat, hogy költözzön el valaki, vagy hagyja el a párját, ha magam is így döntenék egy hasonló esetben. Ha elolvasok egy adott kérdést, és esetleg még nem fordult velem elő a kérdésben szereplő szituáció, akkor megpróbálom magam beleképzelni a helyzetbe, és azután válaszolok.

Egyébként amikor fiataloknak javasolják azt sokan, hogy költözzön el, az esetek többségében a kérdés is olyan, hogy "anyámék nem adnak pénzt..vagy nem engedik, hogy a pasimnál aludjak 23 évesen." Nyilván az a legoptimálisabb megoldás erre, hogy próbáljon meg önálló lenni a kérdező, és ha nem akar már a szülők szabályai szerint élni és valóban felnőtt életre vágyik, akkor bizony költözzön el. Ezzel nincsen semmi baj szerintem, hiszen logikus.

Igen, aza logikus. Logikus! De azt is tudom, hogy később abból jó nem sülhet el. Az én példám: 18 évesen még a ház köré sem engedtek el futni, nem pasizhattam azaz csak olyannal járhattam aki megfelelt nekik, na értitek. Elköltözni nem tudtam, mégis miből?

Megpróbáltam belenyugodni, h jó ideig még tűrnöm kell. Aztán nem sokkal később betelt a pohár. Agyvérzést kaptam. Akkor és ott eldöntöttem, hogy új életet kezdek. Ott hagytam az egyetemet, elkezdtem egy 2 éves okj-t, szereztem egy szakmát, és amint tudtam, elhúztam otthonról. Azóta már férjem van és anya lettem. A szüleim próbálnak békülni, de nem megy, a sok tiltás egy életre megkeserített valamilyen szinten. Nem lett volna egyszerűbb azt mondani ,hogy 'rendben van egy majdnem 20 éves lányom aki minden este sírva alszik el, elengedem bulizni a szomszéd városba ahonnan a barátaival jön haza kocsival, sofőrt fogadnak, nem lehet baj, mert ha van is 10 perc alatt ott vagyunk. És ha annyira akar a szomszéd Pistikével járni, nem fogom őket tiltani, csak azért mert nem tetszik a tetoválás a karján, egyébként meg ismerem gyerekkora óta és jó gyerek' na mind1...

Logikus döntés és a legrosszabbhoz vezet!

Igazából ezek nem nagy találmányok. ha valaki uralni próbál minket, keresni kell a kitörés lehetőségét.

Ehhez pedig a tanulás-munka kettős vezet.

De van aki olyanokat ír, hogy maradj otthon és tűrj, akkor meg ez a baj.

Nem bonyolult: beleképzelem magam a szituba és aszerint válaszolok, hogy én mit csinálnék. Általában indoklom is, de nem kell feltétlenül megfogadni a javaslatomat.

Sok esetben olyan a probléma, ahol jobb lelépni, főleg ha adott helyzetben csak egy ember tenne valamit a megoldásért, holott más(ok) együttműködésére is szükség lenne. Sajnos nem megoldható minden, a látszatmegoldások, tüneti kezelések meg semmire se jók.

Inkább azt veszem észre, hogy sok esetben inkább igyekeznek elkenni a problémát a tanácsadók. Pár napja vagy ebben, vagy pedig a Szex, szerelem kategóriában megjelent a következő kérdés egy fiatal nőtől, hogy mit csináljon, 2 éve jó ha heti egy alkalommal úgy szeretkezik vele a barátja, mintha a fogát húznák, úgy kell róla leimádkozni a kisgatyát. Megvolt minden tüneti kezelési kísérlet (szexi bugyikák meg ilyesmik), hatástalan. Mint kiderült, a pasasnak semmi különösebben stresszes vagy fárasztó tevékenység nem szakadt a nyakába az elmúlt két évben. Egyszerűen csak nem kívánta már szeretett barátnéját.

Erre sorra jönnek a tanácsok, hogy a heti egy szex az pont elég, nekik is annyi szokott lenni, a lángolás elmúlik, ne aggódjon a kérdező ésatöbbi...

Szerintem se aggódjon, a párkapcsolata majd kiszenved lassan, szépen és csendben. Ha pedig végre megunja és hajlandó lesz kimondani a végét, akkor még viszonylag olcsón megússza, legfeljebb azt a két-három évet fogja sajnálni, amit elvesztegetett a langyosban. Mert ez a szerelem már halott, ez a párkapcsolat nem létezik.

Nem kell lelépni, ha probléma van. Viszont kettő vagy több ember egymás közti problémája úgy oldódik meg, ha mindenki nyitott a megoldásra, nincsenek hatalmi harcok, és az egymás iránti alapvető tisztelet is megvan. Ilyen nem mindenhol valósul meg (ez valóban elkeserítő, én is szívesen változtatnék, ha egyesül képes lennék rá) és ez sokszor pár elejtett szóból vagy mondatból kiderül.