Mők, lányok, akik a párjukkal költöztek össze! Nem aggódtatok, hogy majd amit főztök, esetleg megkritizálja párotok?

Nem

Meg sem fordult a fejembe, hgy nem ílik neki..

Jól főzök, amkor összeköltöztünk is jól főztem..

Teljesen másképpen, mit anyukája, más zvilággal, amit a párom jobban szeret már, mertez szota meg. Anyósom is jól főt, és ötletesen, csak máshogy.

Meg sem fordult azt sem,h ogy kriitzálhatná, nálunk az ilyen nem szokás.

Van amit nem kedvel, azt bem vagy nagyon titkán főzöm, aztan ennyi.

Azerencsére mindenki szereti a dőztöm, a sógorom is, pedig ő kritikus, néha prőbál megfogni.. Pl a chillis bab nála paradicsomosabb, én eg egmondom, hogy mi így szeretjük, és egyébként eli szájjal mondja, csakhgy mondjon valamit. Nem veszem fel az ilyesmit..

Ha alamit kicsit másképpen szeretünk, akkor azt szimplán jelezzük.

Pl én pirosan csinálom a borsólevest, anyósom fehéren, amikor borsóleves van megkérdezem melyik egyen, mert megtanultam azt is.

Nem szégyellem megkérdezni az anyósomat, ha valami olyat csinál, ami látom, hogy nagyon ízlik a ferjemnek... Aztán hozzáteszem a magam ízlését.

Azőta még magabiztosabb lettem, mert dogoztam éttermi konyhán is, sok dolgot ellestem...

Nem olvastam el a többiek válaszát.

Amikor az első barátommal összeköltöztem akkor még nagyon kezdő voltam a konyhában. Egyszer nagyon megbántott. Főztem (meg sem kóstolta) és mondta, hogy ő nem éhes, majd negyed órával később inkább pizzát rendelt. Megmondtam neki, hogy akkor mostantól azt eszik amit akar. Nem túl érett reakció volt, de hát istenem, 21 voltam akkor :) Érthetően nem ezért szakítottunk, de azóta már nem vagyunk együtt.

Azóta már új párom van, ő édesen kezeli az ilyen helyzeteket. Nyilván jobban főzök azóta de bakik olykor becsúsznak. Volt egy alkalom amikor először sütöttem marhaszeletet, és elég rágós maradt. Csak ültünk felette és mondtam neki, hogy sajnálom, hogy ilyen rossz lett és azt mondta, hogy nem lett rossz csak tovább kellett volna sütni :D

Nem szokta az anyukája főztjét szóba hozni és nem is kritizál. De nagy általánosságban ízlik neki amit főzök. A legnagyobb elismerés a múlt héten ért. Most először csináltam lasagnet és háromszor szedett belőle és vacsi után mondta, hogy oh hát ez nagyon finom volt :) Csak úgy repdestem magamban.

24N

#26 vagyok. Mellé még elmesélem, hogy anyum is többször viccesen elmesélte, hogy azért nála sem sikerül mindig úgy a főzés/sütés ahogyan kellene. Az első paradicsomlevesében megállt a kanál, illetve volt egy másik történet amikor először készült találkozni a későbbi anyósával és annyira izgult, hogy véletlen sóval szórta meg a fánkot (azóta sem tudom elképzelni, hogy hogyan). Mindannyian beleharaptak az ebéden,de senki sem mert egy szót sem szólni, csak néztek egymásra és mindenki tudta, hogy mi a gond :D

Egyébként én volt amit nem szerettem anyum főztjében és másként csinálom inkább, de ettől még vitathatatlanul finoman főz, de igazán jól a süteményei sikerülnek.