Mők, lányok, akik a párjukkal költöztek össze! Nem aggódtatok, hogy majd amit főztök, esetleg megkritizálja párotok?

Nem, mert szerintem alap, hogy ha veszem a fáradtságod, és részben miatta is elkezdek megtanulni főzni, időt szánok rá, meg arra, ami ezzel jár, akkor az a minimum, hogy 1. ne emlegesse sértő módon az anyukája főztjét, 2. ne kritizáljon bántó módon, 3. amiben tud, azért ő is segítsen.

Valamennyi főzőtudásom amúgy volt már összeköltözés előtt, de mivel anyukájával jól kijöttünk, őt kértem meg, hogy néhány alap ételt tanítson meg elkészíteni (csomó régi dédis receptje van, indulásnak azok tökéletesek voltak), aztán ha rutinosabb leszek, majd kialakul a saját ízlésvilágunk.

Így is lett, mára anyósom is rendszeresen kér tőlem tippeket, a férjem meg imádja a főztömet :)

Nekem ilyen szempontból könnyű dolgom volt, mert anyósom ritka rosszul főz(a férjem is igy gondolja,nem szemétkedni akarok).Engem csak sikerélmény ért a fél év alatt,mindent megköszön,dicsérget a párom.

Szerintem neked sincs félnivalód, türelmesek szoktak ilyenkor lenni a férfiak, főleg az első pár hónapban, hisz nem sikerülhet minden elsőre. Esetleg majd a párod anyukájától kérhetsz tanácsokat,ötleteket.

Épp a hétvégén nosztalgiáztak ezzel kapcsoaltosan a szüleim. Apukámnak eszébe jutottak a mézeshetek, mikoris anyukámnak egy alkalommal sikerült nagyon elsózni a levest. Apu nem mert semmit mondani, csak kanalazta a levest, mosolygott mellé(megnéztem volna azt a mosolyt), és anyukám is ugyanezt tette. Ennyire zavarban voltak még egymás előtt. :)

Anyukám ma már kiváló szakácsnő.

Nem...Indulásból nem ilyen szúrka-piszka fajta a párom, amit főzök megeszi, nem kommentál. Néha lehet volt, hogy megjegyezte, hogy az anyukaja nm úgy szokta, de azt is módjával.

Ha kritizálna odatenném őt főzni, lássuk abból ki enne :D

Én sem kritizálom, ahogyan ő főz.

Ha valami nagyon rosszul sikerül, akármelyikőnk is készítette, akkor meg nevetünk egy jót.

Ettünk már májkrémes kenyeret az elkészült vacsi helyett :)