Ti nem aggódtatok babavállalás előtt?

26 éves vagyok, 24 évesen szültem.

Nem aggódtam előtte, nagyon akartuk őt. Most már inkább aggódok, mert már van miért, van kiért. De előtte nem aggódtam.

Nem,ilyeneken nem :)

Ha beteg lesz,akkor van orvos,mire eljön a szülés garantáltan átbújod az összes erről szóló cikket,honlapot,felkészültebb leszel mint egy orvos.

Ha a torkán akad,akkor kiszeded,első kettő után ritinos leszel (első kettőre halálra rémülsz,aztán már látod,hogy cselekedni kell mielőtt kékül).

"félek attól, hogy valamit el fogok rontani" >> sok mindent el lehet rontani, hiszen emberből vagyunk hibázhatunk, de nyilván fel is kell ismerni mit rontottál el, és korrigálni kell

"nem leszek jó anya" >>> ezt úgyis csak kb. akkor tudod meg, amikor a gyermeked már felnőtt

"meg mi van akkor, ha nagyon beteg a baba" >> orvos

"valami a torkán akad, jaj, ettől rettegek már most," >> cselekedsz, de ösztönösen, azért nem árt, ha pl. egy elsősegély tanfolyamon részt veszel, de ha van jogsid ez már megvolt, olvass utána az újszülöttek, gyermekek esetében a légútban ragadt dolgok eltávolításának módszereiről

"szinte mindenkinek van ilyen sztorija" >> persze és még van a szülésről, gátvarrásról, szoptatásról stb. ilyen sztorija

Egy valamit tudok tanácsolni neked! Kár olyan dolgok miatt előre aggódnod, amik még be sem következtek!

Persze félelmetes mikor körülötted mindenki a saját nyomorát hangoztatja, hogy jaj a terhesség, jaj a szülés, jaj ez a gyerek, jaj így, jaj úgy!

Vannak dolgok, amire fel tudsz készülni és vannak olyanok, amire nem! Amire fel tudsz készülni, arra készülj!

Váratlan dolgok mindig fognak történni, ha van gyereked, ha nincs!

Nos, akkor még inkább érvényes, hogy a jelenre koncentrálj!

Hidd el, kár ezen előre parázni! És igen, ellensúlyozza a jó ezeket, csak ugye azt kevésbé hallja meg az ember!

Én is parázok, bár inkább attól, mit fogok kezdeni vele, főleg mikor még kicsi, sosem voltak a közelemben kisgyerek ( kivéve a húgom, de mivel 4 év van köztünk, akkor amikor ő kicsi volt, még én is az voltam ), ezért fogalmam sincs, hogyan fogok, hogyan kellene velük bánni. Bár úgy gondolom, 9 hónap alatt azért sokmindenre felkészül egy kismama, lelkileg, érzelmileg, meg mindenki azt mondja majd jön magától.

Az meg, hogy vajon jó anya vagyok-e/leszek-e, szerintem minden anya fejében megfordul, nem is egyszer :)

Dehogyisnem :) Sőt még mindig az aggódásnál tartok, bár nem jön elő a kérdés nálam napi szinten. De szerintem akik gyerekvállalás előtt állnak, azok mind aggódnak valamelyin szinten.

Nálam mondjuk nem is az, hogy a torkán akad valami, vagy megbetegszik, hanem inkább, hogy hogy leszek képes 0-24-be ott lenni valakiről gondoskodni. Ezért nem vállaltam még gyereket, mert attól tartok nem menne nekem MINDIG a gondoskodás, az ellátás. Tehát ahogy látom a környezetemben, anyukáknak szinte megszűnik, de legalábbis beszűkül olyankor a világ ha gyerekük lesz egy pár évre, és én ettől félek. Nekem nagyon fontos a szabadság és még egyelőre az anyai ösztön nem győzte le. Pedig elmúltam már 30...

Menj el egy elsősegély tanfolyamra és tanuld meg, mit kell ilyenkor csinálni, csökkenti a feszültséget. :)

Az, hogy mások gyerekére milyen vigyázni és milyen, amikor sajátod van, ég és föld! :)

Jó anya leszel, mert már most azon aggódsz, hogy jó legyél. Akik nem azok, hidd el, nem aggódnak semmin sem, csak azon, hogyan és hova passzolhatják le a babát.