Sírás-hogy reagál a párod?

Az én párom is vigasztal, simogat, csokival kínál, amikor megnyugodtam annyira, hogy beszélni tudjak, akkor meghallgat.

A hisztijeimen (nincs egy ruhám se, odaégett a kaja) csak csendben mosolyog, mert tudja, hogy 5 perc múlva már én is röhögök rajta. Ha meg valamiért nagyon mérges vagyok, akkor csokival dobál. :D Nem vicc! Egyszer mutattam neki egy képet, amin az volt, hogy ha a nő hisztis, akkor vonulj vissza tisztes távolságba és dobálj neki csokit. Ő megfogadta a tanácsot és nálunk bevált, mert már amikor meglátom a vigyorgó fejét meg kezében a bonbont/cukorkát, tudom mire készül és elnevetem a dolgot.

23/N

Apróságok miatt soha nem sírok, ha én sírok, akkor eléggé ki lehetek.

Ilyen esetben megölel, megpuszil, érezteti, hogy 100%-ig mellettem van.

Megölel, és általában azt mondja: Minden rendben lesz, majd én megoldom!

De bármi a baj, mindig ez a válasza, és még ha nem is tudja megoldani, jól esik, hogy megoldaná, ha tehetné.

Utoljára akkor fordult elő ilyen, amikor felvételiztem egy külföldi egyetemre, de elutasítottak. Minden más is összejött természetesen, PMS, mind a ketten betegek voltunk, jeges szél fújt az utcákon ezért nem is akartunk sehova menni, holott ritkán tudtunk együtt lenni a nagy táv miatt. Egész nap olyan undok volt, mint egy vénember, ontotta magából a cinizmust. Este vittem neki gyógyszert, csináltam meleget a szobában, odaadtam a saját takarómat is. És nem volt hajlandó megcsókolni, mert volt egy herpesz a számon, ami rajta egyébként soha sem szokott kijönni.

Ezen a ponton minden hősiesség kifutott belőlem, és jött a sírás.

Nem haragudott, csak nagyon egyszerűen elmagyarázta, hogy be van gyulladva a mandulája, és undorító, büdös, gennyes darabkák jönnek belőle, amitől alig kap levegőt is, és ez számomra sem lehet túl kívánatos...

Mindenesetre átáztattam a könnyeimmel az egész pizsamáját, miután megengedte, hogy bekucorodjak szorosan mellé :D